A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

32

kezelése, vezetése és irányítása egy állandó szakember teljes munkáját igényli.

Az ifjúságunknak juttatott adományokról és az ifjúsági jóléti intézményeinkről is külön kell megemlékeznünk. Erre késztet bennünket az a szomorú és minden hivatott tényező által figyelmet érdemlő helyzet és állapot, melyben hallgatóságunk nagy része ma is van

A főiskolai hallgatóságnak, sokszor a megélhetés legelemibb eszközeinek megszerzésére folytatott küzdelmeivel és általában véve szomorú szociális helyzeteinek egész komplexumával nemcsak azért kötelességünk foglalkozni, mivel a következmények felsőoktatási szempontokból is érezhetően jelentkeznek a tanulmányi eredményekben, de megkívánják ezt az országos és nemzeti érdekek is, hiszen a nemzetfentartó, a legértékesebb réteget alkotó és adó művelt középosztály jövendő nemzedékének szociális állapota és sorsa kell, illetve kellene, hogy megoldandó társadalmi kérdéseink között előtérben, elsöhelyen álljon.

Diákjóléti intézményeink igen szomorú helyzetben vannak, hiszen a Segélyző Egylet egész éven át a szegénysorsú hallgatókon csak 2 millió koronával tudott segíteni; menzánk pedig —■ eltekintve a földmívelésügyi minisztérium segélyezésétől — kizárólagosan a hallgatók által befizetett étkezési díjakból tartja fenn magát. A múlt évi 165 millió koronával, amely összegbe a Mefosz 11 milliós támogatása is fel van véve, egyáltalában nem voltunk képesek a nagy diáknyomor legégetőbb sebeit gyógyítani; hiszen a segítség havonta 16 millió papír, illetve 110 aranykoronának felelt csak meg. Az idén pedig eddigelé semmiféle összeg sem áll rendelkezésünkre, amellyel a menzán kedvezményeket lehetne nyújtani.

Nehéz a főiskolai internátus helyzete is. A mostani épületek átvételekor, annak ellenére, hogy helyiségeink az