A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

и

talán ép előttük a német ipari és egyéb érdekeltségek hatalmas méretű támogatását ismertetni, mellyel Németországban az összeomlás óta mindmáig a tecknikai főiskolákat oly eredményesen felsegítették. Bizonyos, hogy minden adomány és segítség az érdekelt vállalatok számára is a gyakorlatba kikerülő mérnökgárda fokozottabb tudása és tökéletesebb felkészültsége révén végeredményben jól kamatozó befektetés, mert hiszen a szellemi tőkének megfelelő mértéke ép oly nélkülözhetetlen feltétele a bánya- és kohóvállalatok, az erdőgazdaságok jövőbeli fejlődésének, prosperálásának és igy végeredményben országunk közgazdasági megujhódásnak, mint maga a vállalatban fekvő anyagi tőke.

Bár a fennálló kedvezőtlen gazdasági és talán a múlt év egyéb zavaró körülményei is érzékenyen érintették hatásukat az eddig mindig készségesen megnyilatkozó társadalmi segítségnél és adományokban, mégis megkíséreljük kérelmünket megismételni. A vállalatok mögött álló hatalmas tőkeérdekeltságek, a nagy erdőbirtokosok biztosan tudatában vannak annak, hogy a produktiv munkát végző mérnök minél alaposabb és szélesebb körű technikai tudása, — amelynek alappillérjei a főiskolai tunulmányok alatt lesznek felépítve — múlhatatlan kelléke a kommerciális boldogulásnak is és hogy éppen ezért anyagi segítségükkel és adományaikkal, nemcsak magas közgazdasági hivatásuknak, de nemzetfentartó érdekeknek, előkelő kulturális céloknak is nemes szolgálatokat tennének.

Ugyanekkor, amikor kötelességünk minden gondolatot, eszmét és tényt megragadni, mellyel az önhibáján kívül mostoha sorsra jutott ősi főiskolánk újjáépítését minél rövidebb időn belül célozzuk, egyidejűleg ugyancsak kötelességünket teljesítjük akkor, ha a vázlatos képben is, de számszerű összehasonlító adatok alapján rá-