A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1923-1924 (15481)
6. A főiskola 1923/24. tanévének története főbb mozzanatokban
20 és irodalmi tevékenysége igazolják. Felejthetetlen nobilis egyénisége, kristálytiszta jelleme, melegen érző szive és minden szépért lelkesülő finom lelke mély űrt hagyott hátra. Nemes szivével, a hallgatóság iránti mélységes szere- tetétől vezéreltetve, elfelejtve a száműzetés nehéz gondjait és saját életküzdelmeit, élére állott diákjóléti intézményeinknek és fáradhatatlan agilitásával, fiatalos munkakedvvel a szegény és nélkülöző hallgatóság sorsán segített. Áldott emlékét Alma Materünk kegyelettel megőrzi! Helyiségeink, tantermeink nagy részének hézagos felszerelése, számos laboratórium hiánya még mindig károsan befolyásolja a mérnökképzés hatályosságát. Áz az eredmény, amelyet a fennálló hiányos keretek között elérnünk sikerült, csakis a tanári kar fáradhatatlan munkálkodásának, mélyen átérzett felelősség tudatából eredő kötelességteljesítésének és ama tiszta idealizmusnak tudható be, amely az anyagi elismerés meg nem felelő mértékéből származó súlyos gondok és küzdések fölé képes emelkedni akkor, amikor minden szellemi energiáját Alma Materünk és szakjaink szolgálatába állítja be. Annál érzéknnyebben és fájóbban érintett bennünket a legutolsó paritásos fizetésrendezésnél ama, főiskolánkat mélyen érintő mellőzés és mostoha elbánás, amely tanári státusunkat — dacára belső szervezetünkből, tanulmány- rendünkből kifolyó teljes egyenrangúságnak — az egyetemek, műegyetem és állatorvosi főiskoláétól eltérően klassifikálta. Remélnünk kell, hogy a kormányzat a tárgyi okok és érvek megértő mérlegelésével a most fennálló fájó sebeket mielőbb orvosolni fogja. A múlt tanévben főiskolánk négy fakultásán 288 rendes hallgató volt. A hallgatóságra vonatkozó részletes adatok a függelékbe foglaltattak. A hallgatóság kitartása és szorgalma, az elért tanulmányi eredmény általában véve kielégítően jó volt, habár még nem érte el teljes mértékben a békebeli állapotokat De az igazságnak tartozunk, amikor megállapítjuk, hogy ez nem egyedül az ifjúságon múlott. A háború és az össze
