Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955
1955. november 2.
- 13 Az a kívánság, hogy lehetőleg iskolázott csemetékkel erdősítsünk, természetes. Í834-ben még 30 eves vágásforduló volt. Ma már 80 éves végásfordulóval dolgozunk, így a fatömeg eredmények egyre ^obhak lesznek. Erde ink történeti leírásának összegyűjtése folyamatban van,^ de elérkeztünk már abha a korba, amikor csak latinny6lvü feljegyzések vannak, és ehhez az iskolás latin tudás nem elegendő. Ebben ké- / rém a Főiskola segítését, nem volna-e valaki, aki ebben előbbre tudná segíteni munkánkat. Magyar János: Lászlóffyt kellene megkérni, ő otthon van a latin nyelvben, azonkivül erdőmérnök is, szakszempontból is ez lenne a legmegfelelőbb megoldás. Tamás József: Felmerült továbbá a kifogás, hogy a lusfenyő és je ge nye f 6 ny ő arány a nem kielégítő. Hogy nincs elég jegenye, annak oka a nagymérvű vadkárositás. A most épített vadkeritések remélem elegendő védelmet fognak nyújtani. Az Iváni Erdészet sorsát én nem látom olyan sötétnek. Az erdészet területén elsősorban azokat a területeket kellene erdősíteni, amelyeknek jobb a termőtalaja és jobb eredményeket Ígérnek. Erdészeteinkben a természetes felújítás folyamatban van és én a magam részéről vagy a csoportos vagy a szegélyező vágást tartom megfe le lőnek. Összekötő erdőmérnök beállítása már régi keletű kívánság. Akkor felvetettem én már ezt a kívánságot, amikor a soproni erdő- gazdaság még nem volt ilyen nagy. Az illetőnek olyannak kell le n-^ nie, aki a helyi viszonyokkal, szokásokkal és minden szakmai kérdéssel tisztában van. Ami a vadászatot illeti ismerős vagyok Röjtökön és hallottam a vadáiszatokkal kapcsolatos megjegyzést, tényleg nem a legjobbak a viszonyok ilyen szempontból és én Igazgató elvtárssal folytattam is megbeszélést ennek megjavítása erdekéb6n. Magyar János: Tisztelt Bizottság! Azt hiszem akkor járok el helyesen, ha felkérem Salley igazgató és Béky főmérnök kartársakat, hogy az elhangzottakra adják meg a választ. Béky Albert: Farkas Vilmos kartárs a munkáskérdés se 1 foglalkozva féIve't'eíteV"Hogy meg kell oldani és fel kell számolni a munkáshiányt. Az állandó munkások száma kevés, ez tényleg fennálló tény, de ez annak tudható be, hogy a munkások bérezése alacsony. Végeredményben a gépesítés is állandó munkásokat követelne meg, mert mindig uj és képzetlen munkások kezére nem lehet gépeket bízni. Gépállomásunk megépítését és létrehozását is hátráltatja az a körülmény, hogy az OEF nem fogadta el ebbeli javaslatunkat, igy a Főiskolával közösen terveztük annak létrehozását. Kérjük a Főiskola segítségét ehhez a törekvésünkhöz, hogy gépállomásunk megépítése még 1956-ban megtörténjék. 1956/57-re fatermelésünk 23 ezer n? és ezen belül 7 e- zer n? a gyéritési fatömeg, a következő évre 12 ezer n? a gyérítés és 12 ezer n? a véghasználat. Mi igy terveztük, megtettük a javaslatot és reméljük, hogy a Főigazgatóság elfogadja igy fejlesztési tervünk arányát be tudjuk tartani. A munkáskérdéssel szorosan összefügg, hogy jövőre üzembehelyezzünk és beszerezzünk egyszemélyes motoros láncfűrészeket, mert a kétszemélyes láncfűrészek gyérítéseknél nem cálravezetőek. A makk^alátelepitést be kapálással kívánjuk megoldani, vagy ahol lehet ekével, vagy traktorral, illetve csőrlővel végezzük el a munkát, hogy alá tudjuk vágni a csemetéket. Meg kell oldanunk a fák irányított döntését is. Ez nem fog menni egyik napról a másikra. Ehhez betanult munkásokra van szükség.
