Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. szeptember 29.

Kasuar Jánosi Sebestyén elvtárs által elmondottakat sze­retném, hs konEretizálná ée nem általános dolgokat mondana, hanem pl. itt van X.Y., t ki ilyen helyzetben, itt és itt Így viselkedett. Ki kellene azt is de rite ni, hogy történt, hogy az illető a DISz. vezetőségének tagja lehetett. Itt az ideye, hogy a nagy általáno­sítások után nevezzük nevén a gyereket. A párthatározat a dolog természeténél fogva általános, állítólag, valamikor az állator­vosi főiskola falán volt egy kéj), amely egy lövet ábrázolt és ezen a lovon minden állat betege'g ábrázolva volt. A valóságban teiméi zeteren ilyen ló nincs. a párthat; rozatb^n is minden be­tegség fel van sorolva, amely az ország összes egyetemein előfor­dul. Nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen egyetem, vagy fői«*iola sem, ahol ennyi baj együtt előfordul. Ven rajtunk it; betegség, de eny- nyi nincs. Meg kell ezekbőlkareanünk, hogy mi az, ami rajtunk van. Mi a legnagyobb bajunk. Azt kell legelőször megfognunk és minden érőnkéi, elsősorban annak a kiirtására koncentrálnunk. általában rá kellene térnünk arra a módszerre, hogy a kö­telező jólneveltségen túl, ne nyúljunk kesztyűs kézzel a dolgok­hoz. Annyira megszoktuk az egy önbe szólást, a dolgok forgatását, azt a módszert, hogy ejtsük fejre, a palit, hogy már igazán itt az ideje, hogy több őszinteséget, több közvetlenséget, több har­cos bátorságot kell megkívánni. Az ifjúság is kívánja az őszin­teséget és szereti, ragaszkodik ahhoz, aki őszintén, nyíltan áll vele szemben. Ért L az őszinte beszédből, hallgat is arra, akinél felfedezi, hogy törődik vele, elmegy az ifjúság rendezvényeire, résztvesz. szórakozásaiban, segit bajaiban, az ilye n vezet őkért az ifjúság képes tűzbe menni. Hars László: i\Tem rég vagy-ok az egyetemen, igy a felsora­koztatott hibák~okáról nem tudok véleményt mondani. Véleményem szerint azonban a bs*, abból in ul ki, hogy az-oktató munka na­gyon egyoldalú ée nem halad vele párhuzamosan a ne velő munjva. az oktatók a hallgatósággal csak heti néhány ór. ben találkoznak, ée azzal a néhány száz fiatallal, egyéni problémáikról nem tudnak elbeszélgetni, nem tudnak egyénenként foglalkozni. Szüks-éfces te­hát, hogy az oktatók és nevelők együttműködjenek és ebben kérem is az Elvtársak segítségét, és amennyiben valami problémájuk van a hallgatókkal kapcsolatban, jöjjenek hozzám, hogy közösen old­hassuk meg azokat. If agy hibaként látom, hogy következetesség ás példamutatás tekinteteben oktatóink sem járnak a legszerencsésebb utón. Például igen sok esetben panaszolták a hallgatók, hogy a tanszékek indokolntlanntk látszó óracseréket csináltak. így a IV. évfolyamon a nősök és nőtlenek mérkőzése miatt az egyik tanszék elhalasztotta a gyakorlatot. Az illető tanszék fontosabbnak tar­totta az ifjúság bohóckodásét, mint ez oktatást. Egy alkalommal gyűlés volt a Dimitrov-téri diákotthonban, ahol oktatók is szép számmal jelentek meg. Ki van Írva mindenütt, hogy tilos a dohányzás, ettől függetlenül dohányoztak az oktatók a hallgatókkal együtt, minek eredményeképpen t terem padlój tele lett .hamuzva és te le szórva cigarettáv Igékkel Különösed a magasabb évfolyamú hallgatóknál hiábavalónak látszik a; e törekvésem, hogy folyamatos, rendszeres tanulásra szoktassam őket. Az a vélemény ük, hogy hiábavaló dolog az. Az oktatónak azonban inkább von módja rá, hogy a hallgatókat erre figyelmeztesse, számonkérje tőlük a rendszeres munkát. A múltkor beszélgettem ÍJIáz funkcionáriusokkal és javasoltam nekik, hogy kezdjék meg a harcot mái most az u.v. mentes félévért, ők azonban kijelentették, hogy nem érdemes olyanért harcolni, ami úgy earn valósítható meg. Ha ilyen kérések és kérdések megoldásában közö­sen dolgoznánk, kölcsönöse a elmondanánk egymásnak, sitieresen küzd­het nénk a tanulmányi eredmények emeléséért.- 8 ­e

Next

/
Thumbnails
Contents