Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1990
1990. január 17. egyetemi tanácsülés - 4. A Rehabilitációs Bizottság jelentése az ötvenes évekbn elszenvedett politikai sérelmek ügyében történt kivizsgálásról
_- 12 -Király professzor javaslatát - mely szerint a bizottság egészüljön ki a sérelmet elszenvedettek képviselőivel is - jónak tartotta és javaslatot kért a bizottság kiegészítésére. Kérte az Egyetemi Tanács egyetértését azzal kapcsolatban, hogy ebben az évben az évfordulón, novemberben egy ünnepséget rendezzen az Egyetem, a kanadaiak részvételével, és ünnepélyes keretek között egy emléktáblát lepleznének le, amely az aulában lenne elhelyezve. Dr. Szendródi László személyzeti osztályvezető véleménye az volt, hogy a Rehabilitációs Bizottságot egyelőre ne bővítsék a sérelmet elszenvedettekkel, mert furcsán nézne ki, hogy saját magukat rehabilitálnák. Ezt a második fázisban kellene megtenni, és a bizottság alakuljon át kibővitve, Rehabilitációs és Emlék Bizottsággá. Dr. Sólymos Rezső /MÉM Erdészeti és Faipari Hivatal/: Mikor egy anyag az Egyetemi Tanács elé kerül, a tanácstagsága arra kötelez mindenkit, hogy ésszel, higgadtan véleményt alkosson értékelje azt, amiről dönteniük kell. Ezt ebben az esetben nagyon nehéz megtenni, mert másképp értékelik a különböző korosztályok az 1950-es évek eseményeit. Áttanulmányozta a Bizottság jelentését - amely időszakot átélt - és a jelentés a valósághoz hűen tükrözi az akkoriban történteket. Kitűnik az alapos, tárgyilagos jelentésből, hogy az Egyetem akkori professzorai milyen hihetetlenül magas lelki színvonalon álltak, Itt említette meg Sébor János professzor nevét és idézte mondását "Az embernek emberségesen kell visel-' kednie, de azért külön köszönet nem jár. Ez kötelessége minden! embernek, különösen, ha embertársa bajban van. Segíteni egymást, és nem gáncsolni, és igy jobbá, szebbé tenni életünket.1'- mondotta Sólymos professzor. Zárógondolatként elmondta, hogy a kanadába került volt egyetemistáink többsége jól megállta a helyét, többségük vezető és nagyszerű ember. "Ne Ítéljük el, és ne is magasztaljuk fel sem az itthonmaradottakat, sem az eltávozottakat". Dr. Pirkhoffer János FDSZ titkár elmondta, hogy 1957-ben IV. * évfolyamos egyetemi hallgató volt. Magyar János professzornak köszönhető, hogy akkor november 3-án nem történtek még súlyosabb események, ő próbálta meg csititani, visszatartani az egyetemistákat. Dr. Winkler András rektor összefoglalva az elhangzottakat kérte jegyzőkönyvben rögzíteni a Rehabilitációs Bizottságnak kifejezett köszönetét a gondos, lelkiismeretes munkáért. A ’határozatot az Egyetemi Tanács tagjai között körözni kell, és amennyiben elfogadják, akkor a leveleket ki kell küldeni a rehabilitáltak részére lehetőség szerint minél előbb. 1 /A
