Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1985
1985. június 24. egyetemi tanácsülés - Az Erdészeti és Faipari Egyetem komplex fejlesztési terve
Bevezetés Az Erdészeti és Faipari Egyetem jogelőd intézményét a Selmecbányái Bányatisztképző Iskolát 250 éve /1735-ben/ alapították, Az önálló erdészeti felsőoktaiás 175 éves jubileumáról pedig a közelmúltban /1983/ emlékezhettünk meg, 1919-ben Sopronba települt intézményünk fejlődésére nemzeti történelmünk fordulópontjai mindig jelentős hatá.3t gyakoroltak. Az intézményt azonban gazdag szakmai múltja, haladó hagyománya: ás nem utolsó sorban oktatóinak, dolgozóinak, hallgatóinak közismert szakmaszeretete, áldozatkészsége átsegítette a nehézségeken, A fejlődés igy szinte folyamatosnak tekinthető. Egyetemünk fennállása óta számos szervezeti formában működött, jelenlegi 3 karú szervezetének kialakítása a következő szakaszokban történt; 1952-ben létrejött az önálló Erdőmérnöki Főiskola, 1957-ben elkezdődött a faipari mérnökképzés, 1962-ben két karral /Erdő- és faipari mérnökil karok/ Erdészeti és Faipari Egyetemmé szerveződött, 1972-ben a Faipari Mérnöki Kar 3 éves Üzemmérnöki Szakkal bővült, ugyanez évben Székesfehérváron megalakul az Egyetem 3« kara; a Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kai. 1985. február 1.-én a Faipari Mérnöki Kar uj feladatként elkezdte a papíripari mérnökök levelező képzésé. /a 3 éves Papíripari Üzemmérnöki Szakra épülő kiegészítő képzés formájában/'. napjainkban az erdészettel, vadgazdálkodással, faiparral, fájás földrendezéssel, földméréssel és a papíriparral szemben támasztott minőségi követelmények egyre fokozódnak. A gyakorlati, szakmai munkában is nélkülözhetetlenné vált a korszerű számitás - technikán alapuló tervez^ és szervező tevékenység, növekszik az automatizálás és a robottechnika térhódítása, kialakulóban vannak: a komplex fatermelés és fafelhasználás technológiai feltételei. A környezeti ártalmak elleni védekezés, a tragikus erdőpusztulás megfékezése és a korszerű erdőművelés elméleti megalapozása egyaránt igénylik a magas szintű biológiai és biotechnikai ismereteket. Egyre növekszik i jelentősége a racionális föld- és tájhasznosításnak is. A i.ai gazdasági viszonyok határozottabb követelményeket támasztanak mérnökeink műszaki - ökonómiai kószáé-
