Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1979

1979. szeptember 3. ünnepélyes tanévnyitó nyilvános egyetemi tanácsülés - 3. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üdvözlete

A szocializmus építése során alakult ki nálunk, hogy az évzárás és az uj tanév kezdése a hagyományos ünneplésen és jókívánságon túl, sajátos tartalmat kapott: minden ilyen alkalom egy-egy tervszakasz zárása, illetve kezdése. Ennélfogva visszatekintésünk mindig felmérő és elemző; örömünk a jól végzett munka öröme, és gondjaink annak felismeréséből fakadnak, amit még nem, vagy nem jól végeztünk el. Az uj kezdéséhez szükséges erőgyűjtésünk az uj tervekhez igazodik, tennivalóinkat magasabb céljaink határozzák meg.

Eredményeink, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1978. márciusi határozata is rögzit, különösen becsesek, mert azokat nehéz körülmények között értük el.

Tévedésekbe eshetnénk, ha egy-egy kiragadott esztendő kimagasló eredményeit, vagy különösen sok gondot okozó nehézségeit emelnénk ki. Az agrártermelés sajátossága, hogy eredményei nagyobb, átfogóbb időszakok együttes vizsgálata alapján állapithatók meg.

Az igy megalkotott kedvező mérleg eredménye bátorít bizakodásra az előre tekintésben.

Az 1979/80. tanévnek különös jelentőséget ad, hogy az MSZMP.

XII. Kongresszusát ebben az időszakban tartják meg. Még korai lenne arról beszólni, hogy ezt a Kongresszust majd mi jellemzi, de azt tudjuk, hogy amit rögzit, az népünk munkájának eredménye.

Ezzel a tanévvel egyben egy évtized is zárul. A 80-as évek uj feladattal állnak előttünk, és e feladatok feltételeit már körvonalazhatjuk. A Kongresszus jövővallató vizsgálódása - mint az eddigiek is -, majd elébe megy a teendőknek. Ebben a szellemben kell nekünk is munkánkat végeznünk.

Minden oktatással-neveléssel foglalkozó szakember tisztában van azzal, hogy munkájával jövőnket formálja. Gyorsan fejlődő viszonyaink között az oktatást és nevelést uj értelmezésben kell látnunk. Világossá kell válnia annak, hogy a nevelés az élet egyik fő alakitója, és nemcsak járulékos folyamat, amely a^ felsőoktatási intézmények tevékenységének egyéb területeitől elkülöníthető. Minden hallgatónak pedig meg kell értenie, hogy a folyamatos tanulás, az emberré válás nem egy, az iskolai oktatásban való részvétel idejével jól körülhatárolható, lezárt szakasza az életnek, hanem életünk formája, amelyben a diploma kézhezvétele nem záróaktus, hanem mérföldkő.

Nemcsak a gazdasági életre vonatkozik, hogy minden szinten jobban kell gazdálkodnunk javainkkal, anyagi és szellemi erőforrásainkkal. A munkafegyelem javítása az oktatásban a tanulmányi rend, a fegyelem emelését jelenti. A szocialista erkölcs normáinak megszilárdítása az élet valamennyi területén ugyanazt jelenti, és a felsőoktatásban is keményebben kell fellépnünk a kényelmességgel, a tehetetlenséggel, minden visszahúzó erővel szemben.