Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1978
1978. április 7. egyetemi tanácsülés - 1. Személyzeti kérdések, professzori álláshelyek betöltése
12 példákkal lehet bizonyítani, hogy a Tanszékvezetők vonatkozásában is 20 %-a azon személyek, akik nem erdőmérnökök és mint vezetők a mi egyetemünkön oktatnak. Tehát ezt a magam nevében visszautasitom. Ezt nem tudom elfogadni, hogy befele fordulunk és csak a szakterületünkön, úgymond az erdőmérnököket alkalmazzuk. Ez nem igy van. A tanszékvezetők, akik nem erdőmérnökök megbecsült emberek és ezen kivül a beosztottak között is vannak más tudományterületről, más egyetemről végzett személyek is. Csontos elvtárs azonban fogadja azt el, hogy bizonyos szaktanszékre csak szakembert lehet kinevezni. Azt hiszem ha egy erdőmérnök a Semmelweis Orvostudományi Egyetem valamelyik biológia szakára jelentkezne egyetemi tanárnak, azon mosolyogna mindenki, mert mégis o az orvosi biológia egészen más, mint az erdészeti biológia. Itt erről van szó képletesen, tudniillik arról, hogy az erdészeti útépítésnél nemcsupán az ut épités szabályaival kell foglalkozni, hanem az előadónak szüksége van erdőművelési, erdőtelepitési, fahasználati és más olyan szakismeretre, ami megkülönbözteti az útépítést az erdészeti útépítéstől. Miért van szükség az Erdészeti és Faipari Egyetemen útépítésre. Lehetséges lenne, hogy a Műegyetemen Utépitést magas szinten oktatják, az ott végzett szakembereket alkalmazzuk és vegyük ki a mi tantervűnkből. Nem véletlen alakult azonban ki a 170 éves múltúnk kapcsán éppen az erdészeti utépités és az erdészeti földmérés, mert az nem ugyanaz mind például a székesfehérvári vagy a Műegyetemi oktatás.Ilyen alapon mondta a Bizottság a véleményét, nem abból az aspektusból, ahogy hallottuk. Miért van nekünk szükségünk két erdészeti utéitési professzorra? Hat-hét óra leterhelés van és magas szinten oldódik meg az erdészeti utépités művelése, előbbrevitele. Csontos elvtárstól halottam, hogy éppen ez a vonal az, amiben a gyakorlat felhasználja Herpay elvtárs eredményeit. Tehát itt nem arról van szó, egy olyan helyre kell, ahol valóban nincs megfelelő szakember. Pl. gépészmérnök a Faipari Géptanon vagy a Geodézián, ahol a professzor nyugdíjba óhajt menni. Az erdészeti utépités vonalán jelen pillanatban olyan személy van az Erdészeti és Faipari Egyetemen, amely egyértelműen azt az állásfoglalást hozhatja, hogy hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt megfelel. Tehát itt nem Kecskés Sándor elvtárs kvalitásáról, személyéről, alkalmatlanságáról, mint egyetemi tanárról van szó. Tökéletesen egyetértek Szalóczy elvtárssal, hogy professzori szintű személyt ismertünk meg az elénk tárt adatokból. Minden vonatkozásban egyetemi tanári szintű, annak kutatási, eddigi szakmai tevékenysége, egyértelműen predesztinálja ót, de nem az erdészeti utépités vonalás, hanem nyilvánvaló arra a szakterületre, ahol az a szakterület működik és ez a szakterület művelése jelenleg a Műszaki Egyetemen kerül oktatásra. Feladatunk az, hogy a kiirt és idézett pályázati felhivásnak megfelelően a beadott pályázatot elbíráljuk. Mégegyszer hangsúlyozom, hem akarom egy pillanatra sem Kecskés elvtárs személyét kisebbiteni, hogy az nem professzori szintű, csak azt mondom, nem az erdészeti utépités vonalára való olyan személy, aki az erdészeti utépités művelését, annak oktatási és tudományos vitelét ebben a szintben - azt sem állitom, hogy esetleg 4-5 év múlva ezt nem tudná elvégezni - de jelen pillantaban az
