Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1977

1976. december 2. egyetemi tanácsülés - 3. Bejelentés Törzsgárda Szabályzattal kapcsolatban - 4. Beszámoló mérnökképzésről

Nem is ez a lényeg egyébként. Most ezt követően az állami vezetés inditásával, nagyon/.helyesen, gondolva a jövőre, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek a meglévő - tehát ezt úgy tudomásul vettük, hogy mi külső segitséget nem kaphatunk. Ezt tudomásul kellett venni, ezt értésünkre adták, sem az ökonómia vonatkozásában az ÉRTI soproni állomása vonatkozásában,sem vadgazdaság kérdésében, sem másutt, tehát külső segitséget a szellemi kapacitásunk növelésére nem kaphatunk, saját színvonalunk növelésével, lehetőségeinkkel gazdálkodva kell a fejlesztést megcsinálnunk. Más lehetőség nincs. Adottság nincs, ezt tudomásul kell vennünk. így döntöttek. Mellékes az, hogy ez most helyes vagy nem helyes, de most jelen pillanatban ez a helyzet. Ebből a reális valóságból kell kiindulni. Nos ezt követően az állami vezetés, akire az tartozik, - tehát jelen esetben oktatás-fejlesztésről van szó -, a rektorhelyettes, mert mégis egyetemi szinten ugye az fogja össze a dolgot, elindított egy olyan fejlesztési koncepciót, ami az előbb általam emlitett reális lehetőségre épülhet, amivel itt mi ma rendelkezunk. Ennek azok a dolgai, amiket ma itt Béldi et. elmondott. Nos erről konzltativ szinten állitom, hogy mindenki, aki ebbe kompotená, - hogy igy mondjam - tudott. Hibát ott látom, hogy a megfelelő tájékoztatás ilyen vagy olyan okokból adódóan nem történt meg. És ezt el kell ismerni, hogy ez igy van, mert talán akkor mindenki egyformán állt volna a rúd elé, és ha nem állt volna odaaa rúd elé, akkor oda lehetett volna kényszeriteni a többség akaratához. No azért kellett ezt a taktikát gondolom választani szükebb körbe, de teljesen demokratikus alapon, mert a Raszler et. rákérdezése nagyon jogos, mert sajnos felső szerveinknél úgy vagyunk elkönyvelve, hogy felterjesztésünk tudománytalan, egy-két embernek - elnézést kére, hogy igy fogalmazok - a h':lye hobbyja. Lehet, hogy ezt nem mondják természetesen, hogy hülye, de valahogyan ezt én most igy érzem. És ez rém veszélyeket rejt magába, mikor ilyen kérdésekről van szó, mint amiről itt az előbb számot adtak. Ezért tartom én talán egyik fogyatékosságunknak, azt, hogy az állami vezetésünknek időben, az ő testületének talán szélesíteni kellett volna ezeket a dolgokat. Úgy érzem, hogy minálunk e téren - ha szabad igy mondanom, és minálunk alatt a pártvezést értem - rend és fegyelem van, erről az én elvtársaim mind tudtak, én ezt bejelentettem nekik, ők tudják. Hogy kijjebb nem vitték a kört,