Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1974-1976
1975. június 19. kibővített egyetemi tanácsülés - 1. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki és Faipari Mérnöki Karok szervezeti integrációja
17 Mérnöki Kar, üzemmérnöki Szak/ oktató tanszékek speciális helyzetét. Az igaz, hogy az Erdőmérnöki Karon az Erdörendezéstannal kapcsolatunk van, hiszen a vállalatok az üzemterv korlátái között gazdálkodhatnak az élőfakészlettel, de legalább ugyanilyen kapcsolatunk van a Matematikával, Számítástechnikával, Használattal, Telepítéssel, Műveléssel, Géptannal, Vadászattal, stb. Ugyanakkor az erdőrendezésnek nincs kapcsolata az ipar- és üzemgazdaságtannal. Tény az is, hogy tárgyi koncentráció szempontjából a Földméréstannal és az Épitéstannal a legkisebb a kapcsolatunk. Ezekkel a tárgyakkal részben, vagy egészben mégis egy csoporgba tartozunk. Ismételten hangsúlyozom, hogy a 3. tantárgycsoport igen széleskörű integrációt alkalmaz. Ember legyen a talpán, aki ezt a csoportot szakmailag irányitani akarja, vagy tudja. Magam részéröl a segítséget mindenben meg fogom adni neki, de eredményes munkájának lehetőségéről nem vagyok meggyőződve. Úgy tűnik nekem, hogy a 3. csoport kialakításakor a tervezetet készitők a lengyel és a német /NDK/ példát vették alapulv Tavaly alkalmam volt meglátogatni Lengyelországban a varsói és a poznani Egyetem erdészeti és faipari fakultását. Lengyelországban megvalósították a tanszékek összevonását, sokaknak az volt a véleménye, hogy adminisztratív intézkedésekkel. Mindkét helyen az Erdőmérnöki Karon az ökonómia, az erdőrendezés és a földméréstan egy intézetben van és a Faipari Karon külön ökonómiai tanszék működik. Az Erdőmérnöki Kar tapasztalatai mindkét helyen negatívak voltak, jól lehet Poznanban az ökonómus az intézet vezetője. További kérdés, hogy a Faipari ökonómia oktatása igy hatékonyabb-e? Az NDK-ban pedig a faipari oktatás a Műegyetemen történik. Véleményem szerint hibája tervezetünknek, hogy nem veszi figyelembe a MÉM Szakoktatási Tanács Ökonómiai Bizottsága által kiadott - az ökonómiai szervezési oktatási helyez és fejlesztése az agrárfelsőoktatásban cimü kiadványt, valamint - a magyar gyakorlatot. Hazánkban az agrárfelsőoktatásban és a Műszaki egyetemi és főiskolai oktatásban is sok helyen tanítanak földméréstant. Biztos vagyok benne,,hogy seholsem merült fel ennek a tárgynak és az ökonómiai tárgyaknak az összevonása. Az, hogy a rendezés, földmérés és a tájrendezés, környezetvédelem között milyen a kapcsolat elsősorban Erdőmérnök Kari probléma, és e tárgyakat tudományosan művelő oktatók tudják ezt a legjobban meghatározni. Röviden szeretnék még szólni az alaptárgyak összevonásáról is és arról az elgondolásról, hogy legyen egy alaptárgyi, egy erdészeti és egy faipari intézet, tehát ne legyenek tanszékek úgy, mint az angolszász egyetemi rendszerben. Tapasztalatból ismerem ennek előnyeit és hátrányait is. Ilyen nagylépést egyszerre nem szabad megtenni, de azt is megjegyzem, hogy az angolszász rendszerben szó sincs az alaptárgyak összevonásáról. A nagy egyetemeken az alaptárgyak külön fakultást alkotnak. A mi reformunknak is az a célja, hogy ne szűk prakticista szemléletben tanitsunk, hanem jó elméleti alapokat adjunk a szakmai
