Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1968-1971

1970. május 16. ünnepi nyilvános tanácsülés - Gál János Az erdészeti és faipari felsőoktatás fejlődése című előadása

az általános erdőmérnök-képzés diíjlomaterv-feladat készítésével, kibővítve előbb 9,. majd 1957-től 10 szemeszteres' képzési idővel.

A f elszabadulásunk óta telepitett több mint JOC ezer ha uj erdő, valamint az előttünk álló ennél még nagyobb erdőtelepítési és fésitási feladataink világosan igazolják, hogy helyesnek bizonyult Intézményünknek felszabadulásunk óta következetesen hangsúlyozott és képviselt azon véleménye, mely szerint kitartó munkával céltudatosan növelnünk kell hazánk erdősültségét és mindazokat a. területeket amelyeket a mezőgazdaság tartósan és gazdaságosan hasznosítani nem tud be kell erdősiteni, a nagyüzemi termelést gátló jó minőségű földeken levő erdőfoltokat pedig vissza kell adni a mezőgazdaságnak.

A korszerű talajvédelem, a közlekedésbiztonság, esztétikai, egészségvédelmi és egyéb feladatok ellátására pedig fétre kell hozni a hazai komplex védőfásitások egész rendszerét, szoros összefüggésben a mezőgazdasági termelés fokozásával.

Az ezirányú oktatási feladatok ellátására a földmüveléáügyi kormányzat már 1950-ben létrehozta Egyetemünkön az Jlrdőtelepítés- és Fásitástani Tanszéket, később pedig a műszaki feladatok oktatására . az Erdészeti géptani, Spállitástani, Épitéstani tanszékeket szervezett .

Egyetemünk tanári kara korán felismerte, hog^ helytelen, ha csak az importról származó faellátásra támaszkodunk es nem fejlesztjük a hazai faipart, éppen ezért ismételten és többször javasolta a faipari mérnökképzés megindítását Főiskolánkon. Ezek a törekvések eredményekkel jártak és a faipari mérnöki szakon végül is az 1957/56- as tanévben megindult a mérnökképzés, és 1962-ben már kibocsájtottuk az első faipari mérnököket. Ha már az erdorendezőségek által számszerűen is meghatározott, a korszerű erdőgazdálkodás és uj erdő telepítések (eredményeképpen, lényegesen megnövekedett kitermelhető fatomegadatok birtokában objektiven állapíthatjuk meg, hogy tanári karunknak ez a bölcs előrelátása fagazdaságunk jelenlegi fejlesztéséhez biztos alapot teremtett.

A faipari mérnökképzés megindulását megelőzően azonban az 1956-os ellenforradalmi események idején a főiskola akkori igazgatójának vezetésével 18 oktató és 199 hallgató Kanadába disszidált, ahol a Vancouver! Brit-Columbiai egyetem úgynevezett "magyar tagozatán" befejezték tanulmányaikat. Oklevelüket azonban a világon egy felsőoktatási intézmény sem ismeri el, még a disszidenseket befogadó Vancouver! Brit Columbiai Egyretem sem.

Ezzel szemben a Sopronban maradt oktatóink és hallgatóink körében hazai egyetemeink többségét megelőzve indult meg közvetlenül az ellenforradalom leverése után a gyors konszolidáció, amelynek eredményeképpen az oktatás már 1956. november 12-én elkezdődött és az Egyetemre kerülő uj erők segítségével az oktató- nevelő munka' területen forradalmi gyors fejlődés indult meg.

Ennek során a Faipari Kar tanszékeinek fokozatos felállítása mellett virágzásnak insult az egyetemi kutató munka és az ifjúság kommunista szellemű nevelése tudományos alapokra helyezett nevelési tervek alapján folytatódott. Ebben az időszakban kovácsolódott ki és vált egységessé egyetemünk oktatói kara, amely'- tanitva tanult, szakmai, politikai, ideológiai színvonalának állandó emelésével, tudományos fokozatok megszerzésével, aktiv közéleti tevékenységével, oktató és nevelő munkája hatékonyságának fokozásával vált alkalmassá az 1962. szeptemberében bekövetkező nagy változásra.

Az elért eredmények elismeréseképpen ugyanis a Magyar népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1962. évi 22. sz. törvényerejű rendeleté-