Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1962
1962.05.09. rendkívüli tanácsülés
Dr,Gál János; Második napirendi pontunk szerint az Erdőmérnöki Főiskola Tanácsa a Földművelésügyi Minisztérium engedélye alapján Stasney Albert egyetemi tanárt, a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendje tulajdonosát, okleveles fémkohómérnököt ....... /olvassa az oklevél szövegét/ Kedves Stasney Professzor Ur! Mint az Erdőmérnöki Főiskola jelenlegi igazgatója és mint volt tanítványod szrfcrből gratulálok az Erdőmérnöki Főiskola által adományozható legmagasabb kitüntetés átnyuj- tása alkalmából. Több száz erdő-, bánya- és kohómérnök, bányakutató köszöni ezt a fél évszázados munkádat, áldozatkész, érdemdús, munkás életed során mindig példamutatóan tevékenykedtél, nevelted ifjúságunkat. Szivbol köszöntlek a Főiskola Tanácsa, valamennyi oktatótársad és tanítványod nevében és kívánom, hogy még hosszú éveken keresztül végy részt munkánkban, segits kialakítani a szocialista mérnök típusát és ezen keresztül segítsd mielőbb megvalósítani a szocializmust. Stasney Albert: Magnifice Domine Director! Nagytekintetü főiskolai Tanács! Mély megilletődéssel veszem át ezt a legmagasabb kitüntetést, a tiszteletbeli doktori oklevelet. Első a köszönet szava, amely szivemből fakad. Köszönöm a Főiskola igazgatójának azt a gondolatot, hogy engem ezzel a kitüntetéssel megjutalmazott. Köszönöm a pártbizottságnak, hogy ezt a gondolatot a magáévá tette. Köszönöm a Főiskola Tanácsának, hogy ezt a javaslatot elfogadta és magáévá tette. Hálásan köszönöm a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy ezt a kitüntetést engedélyezte. Száll a köszönetem a múltba, kiváló elődöm dr. Fodor László emlékéhez. Amikor az első világháború vérzivatara után a vándorolni készülő főiskolára visszatértem azon töprengtem, vajon ha az átköltözés befejeződik merre menjek, mihez kezdjek. üzabadáe vajon amá a régi csapáson haladnom, vagy irányt kell változtatnom. Ekkor hivatali elődöm másodszor nyúlt bele a sorsomba és irányítani kezdte másodszor a sorÍ sómat. Bevezetett a tudás várába, bátorított, munkára buzditott, tervezett, képeket idézett elém és ha ezek a tervek nem is váltak mind valóra, mégis visszaadtá élet és munkakedvemet. Azt, hogy ma itt állok, hogy eljutottam idáig, azt nagyrészt neki köszönhetem. Immár 50 éve annak, hogy évfolyamtársaimmal együtt a selmeci főiskolának a kapuján kiléptem és alig néhány hét múlva mint tanársegéd visszatértem a másik kapun.
