Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1962

1962.03.30. tanácsülés

- 21 ­mi elfogadjuk, hol a "biztosíték arra nézve, hogy nem jön haza még 50> ember és az 50 ember követelni fogja, hogy ismerjük el, ha ezét az eggyét elismerjük. Az nem baj,^hogy hazajön, hanem az lenne a baj, ha el akarná ismertetni a Főiskolával az ott szerzett oklevelét. Koch G:/ula: Szerintem nagyon egyszerű és világos a kérdés. Én is Sébor professzor elvtárs véleményéhez csatlakozom. Hogy egy ha­sonlattal éljek, ez ugyanaz a helyzet, mintha lenne mondjuk kint Kana­dában egy magyar kormány, amelyet ennek a mi kormányunknak el kellene ismernie. Ők velünk semminémü szerződést, megegyezést nem kötöttek, amelynek értelmében egyenrangú lerne ez á mi egyetemünkkel, tehát ez csak egyoldalú kijelentés, amelynek jogalapja nincs. Egészen világos a dolo'g, semmiféle tárgyalási alapul ezt nem fogadhatjuk el. Az más lapra tartozik, hogy lehetővé tesszük ennek a Németh Lászlónak, hogy levelezőként megszerezhesse a soproni Erdőmérnöki Főiskolán az erdő­mérnöki diplomáját. Stasney Albert: Az én véleményem szerint is ennek a fiatal­embernek mő'dot kell 'adnunk a Főiskola elvégzésére, de a beterjesztett oklevél nem lehet tárgjT-alási alap, azt oklevélként nem honosíthatjuk. Gál János: Szabad kérnem a Főiskolai Tanács tisztelt tagja­it, hogy a nevükben bejelenthessem tiltakozásomat a Külügyminisztériumon keresztül a Nemzetközi Jogásszövetséghez? - Igen! Elvtársak akkor a javaslatom lényege a következő: Ezt az embert az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjé­vel történt tárgyalás eredményeképpen munkába állítottuk, mondhatjuk igy és ez az ember mérnöki munkakört tölt be. Ennek megfelelő a fize­tése, családjával együtt él, úgy hogy mondhatjuk, hogy kivételesebb és jobb bánásmódban részesül, .mint a mi most végzett erdőmérnökeink. Ez szólt az embernek és nem a vezetőinek, akik kicsalták és Kanadába vitték. Azt hiszem ez a példa vonzó lesz a töh iek SSciIE3J?3. XS# Egy pillanatig sem tárgyalhattunk az öklévélhonositásról ko­molyan, de mégis örülök, hogy a Tanácsnak ez a véleménye és elhangzot­tak az állásfoglalások. Mi nem hatalmaztuk fel őket, soha el nem is­merte őket egy magyar hivatalos szery sem. Az állam nem adja ki albér­letbe az oktatást és nem bízza másra. Ebben az esetben határozatilag kimondjuk, hogy ezt az okle­velet az Erdőmérnöki Főiskola honosításra el nem fogadja. A kérelmet elutasítja, mivel nincs oklevél olyan, amilyet érvényesnek ismerünk e^* Az emberre vonatkozólag arra kérem a Főiskola Tanácsát, hogy tegyük lehetővé neki, hogy az ő szorgalmának, tehetségének megfelelően, kötött vizsgarend nélkül, nyilván bizonyos vonatkozásban hasznosítani tudja az eddig tanultakat, el tudja végezni a Főiskolát. Én beh.iva.ttam, beszélgettem vele és elmondotta, hogy rendkí­vül, nehéz volt, mert magyar és angol keverékben kapták nagyon sok dol­got. A tanáraik nem tudták az angolt, jegyzeteik nem voltak, innét nem 'kaptak, bizonytalankodás, arra kellett építeni, ami a fejben volt, szó­val sok nehézséggel küzdöttek. A megkívánt szintnek mélyen alatta ma­radó oktatást folyt. Minden'esetre olyan uszítást és hungarológiát pro­dukáltak, előirt tantárgy volt a magyar nyelv és irodalom és nevelték őket, bes éltek nekik a hazaszeretetről és olyan emberek tették ezt, akik itt a nehézségek idején hagyták itt az országot és ki kell fejez­nünk, hogy ezekkel nem azonosítjuk magunkat és örülök, hogy egyetért a Tanács és elfogadja a javaslatot, hogy a Nemzetközi Jogásszövetség- nél tiltakozzunk a jogbitorlás ellen. * Nem volna célszerű kötött formát szabni a továbbtanulásának, n jf [yU-' (

Next

/
Thumbnails
Contents