Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968

1963.06.12. tanácsülés

kiterjedt irodalma van. Amennyiben itt a marxista észtét ka ezt^nem öleli fel, úgy javasolom, mint fakultativ tárgynak az erdő esztétikának az oktatását.

A levelező oktatás mánkét, akik hogy úgy mondjam szállítjuk a levelező hallgatókat, nagyon élénkén érdekel. Az alapvető kérdés itt az, hogy a mércét úgy kell 'felrakni, hogy ne legyen különbség a rendes és levelező tagozaton végzett mérnökök között. Ellenkező es then ennek az oktatási formának nincs meg a létjogosultsága. Az üzemből ha eljön valaki levelező hallgatónak, azonkívül, hogy rengeteg szabadság jár neki, a munkaidőben is tanul és ez gyakorlatban azt jelenti, hogy egy fél 'embert az intézmény, ahonnét a levelező eljön, „elveszít. A munkájára csak felérészben lehet számítani. Van is olyan gyakorlat, hogyha valaki elmegy levelező' tagozatra, ahelyett kérnek uj_ embert, vagy kérnek helyette műszaki rajzolót, mert a7 rajzos munkák elvégzésére neki már kevés az ideje. Ha ennyire kivonjuk őket a termelésből és ha ennyire sok pénzébe kerül az államnak, akkor el kell érni, hogy megfelelően képesített mérnököket kapjon személyükben a gazdasági intézmény, mert ha az lesz a végén mégis, hogy a levelező utón végzett mérnököket senki sem alkalmazza szívesen, mert nem tartja lyao értékű mérnöknek, mint a rendes hallgatóként végzőket, akkor nincs*” cél ja a levelező oktatásnak. Az tehát a legfontosabb feladat, hogy a* levelező utón tanulók ugyanolyan követelményeknek feleljenek meg*”, mint a rendes hallgatók. Ne lehessen nagy fáradsággal rendes utón mérnöki diplomát szerezni és könnyen, mellékesen levelező utón diplomához jutni. Ebből késő nagy problémák adódnak.

Minket az is érdekel, hogy hány fő hallgatót iskoláznak^be itt az egyetemen. Ma erdőmérnököt kapni lehetetlenség. Kapunk állásokat, van lakás, jó fizetés és nem tudunk mérnököket kapni, mert nincs.

Itt valószínű az igények felmérése bátortalan. Amikor mi egyetemre jártunk, akkor egy éven belül megkétszerezték a hallgatói létszámot, mert a szükség és az igény úgy kívánta. Érdemes volna egy évben any- nyi hallgatót beiskolázni, hogy annak eredményeként levezethessük ezt az égető mérnökhiányt, aztán a következő években már a rendes létszámot kellene csak beiskolázni. Mi pl. kutató intézetben olyan mérnököket tudunk kapni, akik a gyakorlatban nem használhatók. Egyébként nem tudunk mérnököt kapni, mert csak akkor adják ki, ha használhatatlan más területen. Kénytelenek vagyunk azonban felvenni,mert bizonyos munkákat el kell végezni, igy aztán egy jó kutató két-három- szoros munkát végez, és a beosztott másutt meg nem felelő mérnök technikusi munkát végez mellette, esetleg sok éven át, amíg lesz belőle egy közepes kutató.

Még szerepel itt az oktatás és kutatás kapcsolata. Erről s.ze~- retnék az itt előadottaktól különböző vonatkozásban, beszélni. Szeretném itt röviden azt elmondani, hogy ahhoz képest, mint amikor mi tanultunk, ma merőben uj helyzet állt elő az oktatás és kutatás kapcsolatában. Akkor az Erdészeti Kutató Intézetben ember volt, ma nekünk^60 erdőmérnökünk van és az összlétszám eléri a b'SC-at, munkásokat és részfoglalkozásuakat is beleértve. Tehát igen nagyiétszámú kutató szervezet áll rendelkezésre. Kőben a helyzetben feltétlenül fontos, hogy a kutató^munkának^az eredményeit, amelyek sokkal számosabbak lehetnek, ha jól dolgozik a kutató intézet, ezek az eredmények az oktatáshoz idejében eljussanak és idejében felhasználásra kerüljenek. A két intézménynek, a kutatóintézetnek és az egyetemnek a helyes kapcsolatát alapvetően ez a törekvés határ zza me . Tekintettel arra, hogy ilyen szempontból semmiféle gátló körülményinincs, már valamennyi kutató részlegünknél a zárójelentések' a tisztelt Profesz- szor uralmak rendelkezésükre áll, ha javul a helyzetünk olyan-tekin