Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1965.10.27. tanácsülés
3 Tehát páthosszal kell nevelnünk a hallgatóinkat. Ezzel azt kívántjuk elérni y hogy belevigyük a hallgatóságba a lendületet, hogy ne elégedjék meg a középszerű ereményekkel» hanem olyan mérnök legyen belőle, a^i élni tud azokkal az eredményekkel, lehetőségekkel amely lehetőségeket ez a rendszer számára az alkotómunkához nyújt. ^zó volt a hallgatók társadalmi aktivitásának a fokozásáról. A nevelés nem vezet célra, ha a konkrét feladatok megoldásába nem vonjuk be az ifjúságot. Hadd dolgozzanak a hallgatók, adjunk azonban számukra megfelelő irányítást. sa azt hiszem közhelyet hangoztatok, amikor azt mondom, hogy a nevelés fo kulcsa az oktató. Az oktatóknak be kell látniok, hogy a nevelés kérdésé nem vaiasii másra átruházható feladat, nem ruházható át a Marxizmus-leninizmus tanszékre ,nem ruházható át a ISZ-re, sem a Pártra, nem tehető át a nevelés kérdése a kollégiumba, a nevelőmunka az oktatók feladata. Az oktató emberi magatartásából, viselkedéséből, tudományos felkészültségéből, meg grőzodóeéből, kötelesség tudó munkájából áradó példaadást nem tudja pótolni semmi más. A nevelés nagyon rendszeres és bizonyos szabályokéit követő feladat, nem spontán és ebben a folyamatban pedagógiai jártasságra minden oktatónak alapos szüksége van. Ezt a pedagógiai jártasságot nem pótolhatja sem a világnézeti, sem a politikai szilárdság. Éppen ezért a hat rozati javaslatba kérem beiktatni, hogy a megkezdett pedagógiai tanfolyamot szervezettebbé kell tenni. Működik a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoport, vannak már bizonyos eredményei, hl kell érni, hogy több előadó jöjjön ebből a csoportból, mert mondjuk a helybeli középiskolai tanárok pedagógiai végzettségüknél fogva jól ismerik a 16-18 éves korosztály életkori sajátosságait, de kevésbé a 18-22-23 éves korosztályét. Eddig a nevelés kérdését hallgatói oldalról közelítettem raeg,de szólnom kell még egy-két szót az oktatói oldalról is. A beszámoló nem eléggé exponálta ki, talán nem olyan élesen, mint az a rektori értekezleten elhangzott, a külföldi kapcsolatok kérdését* örülünk anna.ii, hogy a szocialista, de a kapitalista országok egyetemeivel, tudományos intézeteivel is a kapcsolatok igen kiterjedtek* és egyre fejlődnek. Azonban, ami hivatalos formában is évröl-évre, az Egyetem munkatervében is szereplő csehszlovák, lénygél és egyéb kapcsolatokat illeti, megállapít ott ült, hogy ezekben a kapcsolatokban még mindig sok a protokolláris vonós es az ünnepélyeken való részvétel és kevésbé dominál a kapcsolatok tartalmi részének a fejlesztése tehát egymás oktató—, kutatómunkájának a megismerése, értékelése, tapasztalatcsere látogatások lebonyolitása és elég sok az előkészítetlen program szerint történő látogatás is. Azt javasoljuk, hogy most már a tartalmi kérdésekre kell a súlyt fektetni, egymás kutató- nevelőmunkájának jobb megismerése céljából. Örvendetes, töt y a üí-íics orszú|' tok>i^al is Xejlodik a kap*-* csolat, mind többen jutnak el vagy hivatalos va. y félhivatalos úton nyugati államokba is. Meg kell álla£>ifcanunk azonban azt is, hogy politikailag olyan fontos földrészekkel, mint Ázsia, Déla .erika és Afrika egyetemeivel és főiskoláival a kapcsolat nem kielégítő. Délamerikában Összesen két egyetemmel van kapcsolatunk, d© csak olyan kapcsolat áll fenn, hogy ők Írtak, hogy kérnek valami anyagot tőlünk. Számunkra fontos az, ho y le alább a főiskolák k zott a kiad- vanycsere kapcsolatot ennek a földrésznek az egyetemeivel intézményeink vegyék fel.
