Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1965.04.23. tanácsülés
21 kutatómunkánkat • Az igény felmerült Itt a segédszemélyzetet illetően, azonban ennek a realizálására, ha a múlt tapasztalatait is figyelembe vesszük, 1-2, esetleg 5 éven belül nem kerül sor, sokkal jobb eszel ma számoljai» mint magunkat illúziókban ringatni* Egyetértek ^ntór elvtárssal abban, hogy bizonyos iáit utómunkákat feltétlenül kutató;ui segédszemélyzetre kell bízni# irre azonban csak akkor nyílik lehetőség, lia az az illető fintól kutató ezeket a technikai jellegű munkákat már megfelelően elsajátította, sßfc értékelni is tudja és metodikailas meg tudja mondani azt, hogy melyek ezek közül, amelyek fontosak és melyek azok a módszerek, amelyek az illető célkitűzés érdekében a leghasznosabbak# A lartatómunkában - nagyobb intézmények esetében harapsi Ja sem szokták y s: ékelni, hogy az intézmény által végzett kutató— érteke— lés nem helyes és ennek következtébon felmerül annak a szuiiséges* cége, hogy minden esetben, cuaikor a kutatómunkát értékeljük, valamilyen alapot kell figyelembe vennünk. Arányosítás nélkül a kutatómunkának az értékelését nem lehet megejteni# A kutatómuniiában minősé ;re kell t >re :.ednünk, bár a mennyiség se a hagyható figyelÁon kívül# a kutatómunka - különösen egy ecsetemen - olyan munka, amely csak tudományos alakokon épülhet fel# amely csali ki való minőse :ü munka lehet# Ez nem azt jelenti, hogy sei* ífóle mennyiségi munkát nem kell oivégezni a Átitatódunisásan, rtéiseini azon— baa a minőségi inunké alapján kell# A tárnák összevonását helyesnek tartom# Igazgatóhelyettesi működésen időjéből omlékszeüi arra, íunikoi* más int6zi lényeknek a kutatómunkájába is belepillanthattam, vagy tárgyalhattuk más intézmények ioita- ■ tóműnkéjáfc is, hogy nagyon sokszor a kutatási témákat egyének szülték meg# Természeteson az ilyen témák teljesen helytelenek és nem jók# A kutatómunka alkalmas arra, hogy az egyén fejlődését is szolgaija, de elsősorban mégis az a feladata, hogy a termelést mozdítsa elő. zért olyan témákat keli elsősorban választanunk és kialakítanunk, amely a termelönaunka előbbrovitalét szolgálja# Gzabó Gyula: A tornák koncentrálásának kérdését emelném ki az egyik loglenyegesebb kérdésként# Hozzáteszem azt ^ hegy főigazgatóságunknak, a iniaztóriumnak és a Tudományos Felsőoktatási Tanácsnok nem az a törekvése, hogy a témák számát mindenáron csökkentsük# A témák ésszerű, és a termelés és tudomány feJIŐáeset1 követő és a fejlődés irányának megfelelő csökkentéséről van szó egyrészt és koncentrálni az erőt az akadémiai határozatnak megfelelően, a termelés * és a tudomány nagy feladatainak gyors megoldása érdekében* Koncentrálás alatt értjük még a tanszékek jobb együttműködését is* tehát kutatói csoportok kialakításét, de neme sáli. intézményen belüli együttműködést gondolunk, hanem az intézmények egymás közti municamegoaztáoéfc is, ahogy azt a koordináló bizottságon beiül meg lehet oldani# A koncentrálás, a témák számának a csökkentése azt is jelentené, hogy kevesebb papírmunkát kollono végezni# Az Erdészeti Tudományos Intézet, vagy a Faipari Tudományos Intézőt dolgozik bizonyos témákon* ; üzelmek a témáknak az oltóméit az írdószeti ós Faipari Egyetemen lehetne a legjobban elvégezni. Felmerült a személyes becsvágy kielégítése, a tudományos fejlődés lehetőségének a megadása. A témák hogyan sza or ódnak cl? ;pr>on a személyes becsvágy .miatt mindenki ágy érezte, hogy csak aldcor fémjelzett a neve, ha saját kutatási tornája van# Ma a tudományt nem igy ítéljük meg# sem a legfelsőbb fórumok, sem a közélet, hogy kinek
