Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1964.06.17. tanszékvezetői értekezlet
- 28 Szűcs Kálmán: Kedves Elvtársak! A mai napi munkánknak a vége felé érkeztünk és szeretnék néhány szóban értékelést adni a mai napról és az egész munkáról. Hogyan értékeljük mi ezt a munkát. A Bizottság jelentése és az Egyetem vezetőségével folytatott tárgyalás és most az oktatói értekezlet során kijött az, hogy az Elvtársak ténylegesen a maguk munkaterületének olyan katonái és élharcosai, akik jót akarnak és akik fejleszteni akarják, minden lehetőséget kihasználva azt az oktatói és nevelői munkát, amit tájuk bíztak. Én igen örülök annak, amik itten elhangzottak és a Bizottság megállapítása alapján az Egyetem jó úton halad az oktató— és nevelő munkában, és általánosságban egy komoly pozitívumot állapitok meg a munkáról. Ahogy szokták mondani, akik dolgoznak azok követnek el hibát, itt is a fejlődés és a munka során vannak, olyan kisebb negativ jelenségek, amelyeket ha kiküszöbölünk, akkor még eredményesebb lesz a munka. Nem akarok az egész anyagon végigmenni, de néhány kérdést kiragadok belőle. Az egyik kérdés, hogy igen komoly oktatómunka folyik és jóleső érzés az oktatókról azt hallani, és ahogy a nznkatársaim ezt nekem már korábban is mondták, hogy az Egyetem oktatói kara igen nagy gondot fordított a nevelés kérdésére is. Csali é£j>en megemlítem, hogy ebben a jelentésben is kihangsúlyozták a nevel ómunkát, ahol a hallgatók magatartására utalnak, bár Magyar elvtárs ellenkező példát is felhozott és ez arra mutat, hogy az Elvtársak az oktatómunka mellett ténylegesen arra törekednek, hogy olyan erdomémököket és faipari mérnököket neveljenekj, akik gondolkozásukban, munkájukban a szocializmus felé vezető úton előbbre haladnak, akik ha kikerülnek az életbe, a gyakorlatba, megállják a helyüket és ezek a fiatal mérnökök a mi vállalatainknál, erdőgazdaságainknál, kutatóintézeteinkben, egyetemeinken megállják a helyüket. - No, ennyit a nevelés kérdéséről. A nevelés kérdéséről azonban továbbra is beszélnünk kell. Eddig az ifjúságról beszéltünk, a követ jós zőkben beszéljünk a nevelőkről, oktatókról. Nagy örömmel töltött el, amit a jelentésben is láttam és amiről már korábban is értesültem, amikor közelebbről megvizsgáltam az egyetemi oktatók képzettségét, hogy milyen sok oktatónk van, akinek tudományos fokozata és milyen sckan, a^ik nyelvvizsgát tettek le. lindez azt mutatja, hogy az oktatói kar is komoly gondot fordít arra, hogy a maga szaktudományában, a saját tudományágában továbbképezze magát. Arra kérem az Ívtársakat, hogy ebben a lendületben a lövőben se álljon be lassúbbodás. Az előbbi szünetben magyarázta el eppen Sáli elv társ, hogy a teremben itt körül látható arcképek az Egyetem régi, nagyhírű vezetőinek az arcképei, egészen napjainkig. Elmagyarázta, hogy milyen tudományágakat müveitek, és ezekben a tudomány ágakban milyen komoly eredményeket értek el. Számos egyszeres, kétszeres Kossuth-dijas lelhető közöttük és ennek az Egyetemnek ezeket a hagyományokat becsülnie és tisztelnie kell, és az oktatói karának törekednie kell, hogy minél jobb eredményeket tudjanak az asztalra tenni az oktatás és a kutatás vonalán. - Ez részemről egy kérés volt az Elvtársak felé és a Földművelésügyi Minisztérium kérése is. Egy másik kérdést is szeretnék felvetni, amely mellett nem mehetek el szó nélkül. A jelentés az Egyetem vezetésének a munkáját is értékelte és ezt az értékelést is az asztalra tette. A vezetés mmikáját ez a jelentés jónak Ítéli, mert pozitív irányú fejlődést tükröz és az Egyetem vezetése, amikor ide állították az Elvtársakat a párt és az állami szervek, altkor megnézték azt, hogy a vezető elvtársak alkalmasak—e erre a posztra, hiszen a vezető elvtársak szaktekintélyek a maguk szakmájában és ezekre az elvtársakra igen nagy és felelősségteljes munkát bíztak. Én a magam részéről is, rövid ismeretség, vagy hosszabb, régebbi ismeretség után, úgy ítélem meg és úgy ismertem meg, hogy alkalmasak a vezetésre és igen bízom abban,
