Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1962.12.07. egyetemavató tanácsülés
Losoncai Pál földművelésügyi miniszter beszéde az 1962. évi december hó 7-én megt rtott egyetemavató ünnepség alkalmából. Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII.Kongresszusa a napokban fejezte be munkáját. Ez a kongresszus megtárgyalta és jóváhagyta a gazdasági és kulturális épitő munkában elért eredményedet, jövő terveinket, törekvése nket, biztos alapot teremtett a párt, az egész népgazdaság népünk jövendő munkájához. Ezzel a kongresszussal ujabo fontos szakasz nyílt népünk eletébens' hozzáfoghatunk hazánkban is - a szocializmus alapja nak lerakása után - a szocialista társadalom teljes felépítéséhez* Közel két évtized megfeszített munkája után, népünk előtt tehát reális közelségbe került a szocialista társadalom felép tésé- nek oly hosszú időn át óhajtott célja. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével lényegileg megteremtettük a feltételét annak,hogy döntő győzelemre vigyűli a szocializmus ügyét hazánkban is. A szocializmus építésében lazánkban elért sikerek egyre meggyőzőbben, egyre kézzelfoghatóbban bizonyítják társadalmunk valamennyi rétegének, hogy csak ebben a társadalomban lehetséges az egyéni és össznépi társadalmi érdekek olya: összhangja, ami mindkettő felv rágzásához' vezet. A kongresszusi hozzászólásokból is meggyőződhetünk arról,hogy népünk ma egységesen, lelkesedéssel tömörül pártunk köré, mindennapi munkájával és a munka megjavítására tett észrevételeivel javaslataival azon van, hogy a kitűzött határidő előtt valósítsa meg a II. ötéves tervben foglaltakat. Ebben neme sal: a felismerés tükröződik, hogy a jobb munka, a tervfeladatok határidő előtt teljesítése, az egyén, a család, az üzem és vállalat közösségeinek ma már felismert közvetlen'érdeke is, de tükröződik benne népünk érettsége, a nemzetközi mozgalom érdekei iránt érzett felelőssége is. Ma a gyorsabb előrehaladás egyik alapvető feltétele, hogy elegendő jól képzett szakmunkással, technikussal, mérnökkel rendelkezzünk, akik magas színvonalon tudjál: megoldani a szakmai feladatokat. Amig a felszabadulás előtt a szakemberképzés is teljes mértékben ki volt szolgáltatva a kapitalista termelés természetéből adódó válságoknak, a s akemberek alkotó tudásánál: kibontakozását alapvetően gátolták a termelési viszonyok, addig napjainkban a felszabadulás előttinek többszörösére emelkedett az egyetemeken és középiskolákban tanuló fiatalok száma, akik oklevelük megszerzése után a népgazdaság különböző területein szabadon bontakoztathatják ki alkotó vágyaikat és tehetségüket. A szocialista népgazd ság korábban nem ism rt gy rs fejlődése azonban nem teszi lehetővé, hogy az eddigi eredményeikkel megelégedettek legyünk, eddigi sikereinkben megnyugodjunk. Lankadatlanul azon kell dolgoznunk, hogy munkánkat állandóan javitsuk. Ma a termelés terül tón van a hangsúly. Mindenekelőtt többet és olcsóbban kell termelni, állandóan javítani kell a munka termelékenységét és csökkenteni kell a termelési költségeket. Ebből következik, hogy a tudományos dolgozóknak a termelés vezetőivel karöltve k Ionosén sokat kell törekedniük a technika fejlesz-
