Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1962.12.07. egyetemavató tanácsülés
6 mérnökképzés nagy jelentőségét is hangsúlyozta. Egészen bizonyos, hogy a kormány ás a Párt bizalmával együtt ez a változás az erdőmérnöki karnak a társadalmi megbecsülését is emelni fogja. Ez alkalomból elgondolkozhatunk azon, hogy ma, a felszabadulás óta a ^Magyar Népköztársaságban a hatodik egyetemet avatjuk. Nagy jelentőségű e tény és egymagában mutatja, hogy milyen nagy szerepe van a szocializmus építésében a tudománynak, a legmagasabb fokú szakemberképzésnek. Ma, hogyha a termelésben dolgozó kategóriákat felsoroljuk, akkor már igy kell beszélni: szakmunkások, technikusok, ^mérnökök, tudósok. A tudósok munkája a tudományt bevonta a termelésbe, termelőerővé vált. És ez az intézmény ennek a kategóriának két legfelsőbb fokozatát képezi: a mérnökképzés ás a tudósképzás nagy munkáját végzi. Egészen bizonyos, hogy ez a munka nagyban előbbreviszi, a termelést és valóban biztosítja azt a nagy célt, hogy a szocializmus építésében minél nagyobb hatásokkal alkalmazzuk a tudományt. Amikor én a mezőgazdasági mérnökképző intézmények nevében ismételten üdvözlöm az uj egyetemet, engedjék meg, hogy a négy intézmény emlékeztető csekély ajándékaként átnyújthassam ezt az albumot, az Egyetem rektorának azzal a kívánsággal, hogy ez az intézmény nagy múltjához méltóan, sok erővel, nagy eredménnyel folytassa tovább az erdőmérnökképzés jelentős munkáját ás ehhez az uj egyetem minden dolgozójának erőt, egészséget, a szocializmus épitése érdekében hasznos munkát és a maguk részére ebből a munkából származó megérdemelt dicsőséget kivánok* Dr.Gál Zoltán rös Zoltán egyetemi Dr.Csűrös Zoltán: Tisztelt ünnepi Közgyűlés! János: A Budapesti Műszaki Egyetem nevében dr.Csü- tanár kiván szólni. Magnifice Rektor! Miniszter Elvtárs ! Az egyetemi rangra emeles nemcsa haz§i, hanem nemzetközi viszonylatban is nagyjelentőségű tényének megtörténte, törvénybe iktatása után és ünnepén, legyen szabad meleg testvéri szeretettel köszöntenem a Budapesti Műszaki Egyetem nevében az uj testvért a hazai egyetemek népes családjában, s az uj testvérben a .nemcsak hazánkban, Jianem_európai és világviszonylatban is egyik legrégibb mérnökképző kar mellett a fiatal testvért, az erdészet mellett a faipari mérnökképzés karát. Mi akik a régi időben talán az újnak nézett társadalom legalsóbb rétegeit közelitettük meg, mi mérnökök, hiszen közünk volt a munkához és ezt nem becsülték meg, a mai dolgozó és a munkát megbecsülő társadalomnak a legnehezebb és legfelsőbb szintjét próbáljuk elérni é.s a tudományból próbálunk hasznot és munkát kicsavarni. Amennyire a tudományból lehet. Mert nehéz és költséges terül t a tudomány, - ezt a Miniszter elvtárs is tudja bizonyára - és nagyon súlyos befektetések szükségesek hozzá, hogy hivatott emberek ^a nehéz befektetések segitségével munkává és szaktudássá facsarják, kényszeritsék, alakítsák ezt a tudományt. De van-e szebb feladata, egy munkából élő, egy dolgozó és a munkát megbecsülő társadalomnak, mint a tudomány minden eredményét odavinni a hétköznapi műn : aba és a termelésbe, és eoből áll a nagy feladata a mérnöknek, ^ogy ezt a munkát vezesse, szervezze és a kisebb képesítésű munkatársakat az egyszerűbb dolgozókat emelje a t idomány segitségével az egyre jobb, az egyre sikeresebb termelés irányába. Kis befektetéssel nagy eredmény a mi utunk, mert nyersanyagban, energiában és befektetendő -tőkében sem tartozunk a leggazdagabb országok közé, de tudv
