Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960

1960.01.05. kibővített tanácsülés

- 25 mert én és senki más sem vállalja a felelősséget, hogy kiképzés nélkül traktorra, vagy egyéb gépre felültessük a hallgatókat. Slőször ki kell képezni őket a komplikált gépeknek a kezelésére, hogy biztonságban legyenek, mert eléggé veszélyesek egyelőre ezek a mező- gazdasági gépek. Éppen út közben láttunk egy felborult traktort az árokban és mondhatom, nagyon csúnya látvány volt és még csúnyább volna^ ha tangazdaságban fordulna elő és esetleg hallgatóval fordulna elő.

Mi kénytelenek vagyunk saját magunk kiképezni, a hallgatóinkat ahhoz, hogy a gépre ráültethessük és úgy gondolom, hogy erre három féléves idő elegendő volna, Utána dolgoznának egy félévet a tangazdaságban, majd ismét visszamennének az egyetemre két évre, akkor megkapnák az alapokat a szaktárgyakban és a gyártási technológiát és a műhelygyakorlatokat. Majd megint kimennének fél évre , a tangazdaságba és ekkor már javításra is fel lehetne őket használni, úgy gondolom, hogy a gépjavításoknál is és ezek után megkapnák a legfontosabb szaktárgyakat elméletileg is, üzerkesztési', méretezési szinten gondolok mezőgazdasági gépekre, traktorokra, autóbuszokra, állattenyésztési gépekre és végül az utolsó évben a szervezési tárgyakra kerülne sor, mint ahogy az most is van. Megtanulják a mezőgazdasági üzemek szervezését, a gépek üzemeltetését és a ja- vitó üzemek szervezését. Mi ilyen formán képzeljük el a tervet, Kekünk az az elvünk, hogy a mérnöknek ismernie kell a gépeket és a javitómühelyek üzemeltetését, nem olyan szinten, hogy jobban csinálja, mint a dolgozó, de legyen fogalma és tudja, mit hogyan kell' csinálni, és legyen tekintélye a fizikai dolgozok előtt, A fizikai munkát feltétlenül szükségesnek tartjuk, de gondolom, hogy feltétlenül az egyetemi tanulmányokba kell beépíteni. Tekintettel arra, hogy ezek a gyakorlatok elég veszélyesek, feltétlenül csak bizonyos előképzettség után kerülhet rájuk sor, amikor már értenek a gépekhez, amikor már felelősséggel küldhetjük ki őket és araikor már meg is tudják keresni azt a munkabért,amiből a tessraelő munka idején megélnek, ^zek a mi elképzeléseink.

Ha mások ezek, mint arait a Főiskolán alkalmazni lehet, annak oka az, hogy nekünk a körülményeink is mások, mi egy új szakmának a nehézségeivel küzdünk és eltelik még jó néhány év, mig kialakul olyan tanulmányrend, mint amilyen ezen a nagy múltra visszatekintő Főiskolán már kialakult. Az itt elmondottak alapján én helyesnek tartom, hogy 1 éves fizikai elügyakorlaton vegyenek részt a főiskolai hallgatók. Itt olyan hangok is hallatszottak, hogy meg kell szakitani a tanulmányokat. °zerintem ez nem kedvező. Hogyan kívánjuk attóJL az embertől, hogy a gyakorlattal egyidejűleg elmélyülten foglalkozzék tanulmányaival, araikor a gyakorlati munka tekintélyes fizikai erőkifejtéssel jár együtt. Ha mást nem is tekintünk, csak a sok járást-kelést és megkívánjuk, hogy fizikailag és szellemileg egyforma erőkifejtést produkáljon!

Még egy fél mondatot engedjenek meg a kulturális igényekkel kapcsolatban. Nem kell túlságosan éleslátónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy 15-20 év múlva, ha már a megvalósított szocializmus körülményei között fogunk élni, amikor már a kommunizmus alapjait fogjuk lerakni, az átlagos munkaidő napi 5 óra lesz - mondjuk. Esetleg még annál is kevesebb, A Szovjetunióban már 1965-ig úgy 6 óra körül lesz az átlagos munkaidő. Szóval 6 óra a reális terv. Mit fognak kezdeni az emberek a szabadidejükkel? Ez a kérdés a mi viszonyaink között szinte nevetséges, mert aki ma az egyetemeken oktat és egyetemen tanul, az ma úgy túl van terhelve, hogy a füle sem látszik ki az elfoglaltságból. De 15-20 év távlatában, mikor azok, akik most beiratkoznak vezetőemberek lesznek, akkor már a napi munkaidő 5 órás lesz. Hogy a szabadidejükkel tudjanak mit kezdeni, ehhez szükségesnek tartom azt, hogy a most tanuló egyetemi ifjúságban keltsük fel az igényt a kulturális szórakozások iránt. Legyenek