Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960
1960.10.14. kibővített tanácsülés
12 A másik probléma a tananyag korszerűsítésének kérdése. Meg kall ismertetni a hallgatókat a legújabb eredményekkel, a legkorszerűbb technikával és technológiával* Ez nehéz probléma, mert az oktató néha önmagával kerül szembe, amikor a régi elhagyására kerül a sor, de egyet len megoldás, hogy ne halmozzuk az anyagot, hagyjuk el bátran a ré^it, mert különben nem tudjuk megoldani a hallgatóság túlterhelésének kérdését. Felvetődött a felsőoktatási jellegű ipari középiskolák kérdése. Létrehozzuk a technikumok helyett a szakkönépiskolákat, és a felsőoktatási jellegű ipariskolákat, ^z irányelvekben úgy szerepel, ho'.y ezeket a^szakk zépiskolákat a jelenlegi gimnáziumok és technikumok egy részéből kell kiépíteni. Hogy hány szakközépiskolát és felsőoktatási jellegű technikumot létesítünk, azt egyelőre nem tudom. Probléma még, hogy milyen lesz a viszonya a felsőoktatási jellegű technikumoknak az egyete mekhez, mi lesz a feladata a felsőoktatási jellegű technikumot végzett szakembernek és mi a feladata a mérnöknek. Meg kell mondani, hogy ma már minden üzemnek a saját munkaterületén külön technológiát kell kidolgozni. Hogy ennek a technológiának a kidolgozásban milyen szerepe lesz a felsőfokú technikumot végzett embernek, ás milyen szerepe lesz a mérnöknek, azt most még nem tudjuk meghatározni. A technikumi végzettség beszámításánál tekintetbe kell venni, hogy mit fognak oktatni a felsőfokú technikumokban, milyen arányú az alaptárgyak és a szakmai tárgyak képzése, elegendők-e ezek ahhoz, hogy az egyetemi szaktárgyakat erre épitsük. &zak az aggályok jogosak, a végleges és helyes megoldásukat most megmondani ttfég nem tudom, A felsőfokú technikumok célja a megfelelő középkáderek képzése, "Z az érzésem, hogyha valaki érettségi után még gyakorlati munkát végez és ezután elvégzi a felsőfokú technikumot, azok közül kevesen fognak még egyetemre menni, mert ha valaki egyetemet akar végezni, akkor az érettségi után mindjárt oda jelentkezhet. Minden esetre, ha valaki felsőfokú technikum után kíván egyetemre menni, akkor vagy különbözeti vizsgával, vagy egyéb módon kell eldönteni, hogy az egyetemi tanulmányókba mi azámithhtó be. És igaza van Sébor professzor elvtársnak, hogy az elégséges végzettségűek, tehát a diplomát kapottak 10 /o~a. selejt, és ezek a jól képzett felsőfokú technikumi végzettségűek vetekedni fognak az elégséges diplomát nyert mérnökkel. Tehát me§ kell határoznunk azokat a kereteket, amelyek szükségesek ehhez a képzéshez, Ó3 mag kell határoznunk hogy bizonyos munkakörök betöltését milyen végzettséghez, milyen képesítéshez kötünk, arai nálunk eddig nem volt meg. A technikumoknak felsőoktatási jellegű technikumokká történő átalakításában megfelelő ütemet kell követnünk. *z irányelvek szerint 1965-ig a technikumok egy részét kell ilyen felsőoktatási jellegű technikummá alakítani, majd a felsőipari iskolák hálózatát 1970-ig k?ll kiépíteni. Tehát nem rohamléptekkel valósul ez rae§, mert meg kell teremteni ehhez a megfelelő anyagi és személyi föltételeket. Jelenleg az orszá ;ban 36 technikumunk van. Ezeknek nagyrásze alkalmas arra, hogy felsőfokú technikummá fejlesszük, de ezeknek a kialakítását az iskolareform összefüggéseinek figyelembe vételével, megfelelő ütemben kell elvégeznünk. A szakmunkás képzés kérdése a másik probléma. Ez teljesen új dolog, erről ilyen formában eddig nem volt szó. A szakmunkásképzésnek két formája van. Az egyik a szakközépiskolák út^án történő képzés, másik az ipari tanuló képzés. A szakmunkás képzés fontosságát mindnyájan ismerjük, mert pillanatnyilag nehézségbe ütközik a szakmunkás igény kielégítése. YZ