Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960
1960.10.14. kibővített tanácsülés
mi tűlraegyünk azon a határon, amit az egyes emberektől megkövetelni lehet, Van, akinek adottsága van mondjuk a matematikai stúdiumok iránt, van egy másik, akinek nagyszerű kézügyessége van, vannak mások, akiknek z elvont tudományok, mondjuk a filozófia iránt van képessége és adottsága. Azt elérni, ho ;y minden irányban fejlett legyen az illető, tehát megl gyen neki a fejlett kézügyessége, szellemileg is fejlett legyen minden irányban, tehát matematikai és filozófiai irányban és más irányban is, az utópia, azt nem igen fogjuk tudni elérni. Az oktatást illetően az a véleményem, hogy elsősorban is az oktatókat kell oktatni. Az oktatási készség vagy képesség szintén kinek- kinek az adottsága. Mindenkiben nincsen meg. Vannak, akik kiváló matematikusok például, ellenben matematikát oktatni nem tudnak. Vannak, a- kik gyengébb matematikai képzettségűek, va~y képességűek, de oktatni nagyszerűen tudnak, mert könnyebben, hozzáértőbbén tudnak közelebb férkőzni az embertársaiknak a képességeihez. Maga az oktatói készség szintén egy adottság, tehát ki kell válogatni az emberek közül azokat, akik erre kép sek, és akiket erre nevelünk rá, Az oktatásnál a legfőbb kellék az, hogy megfelelő alapokat adjunk a fiataloknak, akár elemi oktatásról, akár középfokú oktatásról, akár felsőfokú oktatásról van sző, A kezdő oktatóknak a legnagyobb hibájuk az, hogy - tapasztaltam az életben - ők túl sokat akarnak adni annak akit oktatni akarnak. Azt szeretnék, hogy ugyanolyan tudású legyen a tanuló, mint aki oktat. Elfelejtik azt, hogy a tudásukat nem egy vagy kát év alatt szerezték meg, hanem egy élet hosszú munkájával és tapasztalataiból gyűjtötték össze, Kern érzik azt, hogy annak a kezdő tanulónak szintén hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy azt a kívánt fokot • elérhesse. Az a kezdő hallgató, kezdő tanuló, aki túl sokat kap, megutalja a tanult szakmát vagy tudománykört, és a végén teljesen elveszti a kedvét ebben az irányban való tanulástól, pl. Fehér ^ániel kiváló tudós volt, de oktatni nem tudott, dókat tudott 5 maga, de a tudását átadni nem tudta. Akinek megvolt az érzéke a növénytan iránt, és szivesen foglalkozott is vele megútálta, mert nem megfelel*en vezették őt ebben az irányban. Bármilyen irányú iskola is legyen, arra kell törekedni, hogy megfelelő alapokat adjon. Bármilyen ismeret legyen is az, az a fontos, hogy a tematika, tehát az anyag, amit át akarunk adni a tanulónak, ne legyen túlzott, hanem az alapokat jól mígismerve, ő maga is tudjon továbbhaladni a megkezdett irányban, Még egy pár szót szeretnék szólni a levelező oktatásról, A levelező oktatás - az én tapasztalatom szerint - a mai módján, a mi szakunkon igen nehéz probléma, éa mind az oktatóknak, mind a levelező hallgatóknak súlyos megterhelést jelent. Olyan tudománykörből, ahol gyakorlatra van szükség, ez p -dig minden műszaki vonalon megvan, ott a levelező oktatást csak úgy lehet megoldani, ha annak a hallgatónak adnak 1-2 hónapot arra, hogy a gyakorlatokat a Főiskolán elvégezze, 3gy bizonyos fokú vezetésre is szüksége van, szüksége van arra is, hogy a műszerek it megismerje. Még akkor ia szükség van a műszerek megismerésére, ha a gyakorlatban azokkal a műszerekkel nem fognak dolgozni, mert különben az általános tudásuk nem lesz meg, az általános iránvitásra, mert nekik, mint műszaki embereknek, mint vezető embereknek kell, hogy általánosan irányítani tudjanak később. Kérem, sokszor a vizsgáknál latom, hogy véres verejtékkel tanult az illető és nem tudja m goldani a problémákat, a legegyszerűbb feladatokat nem tudja megoldani, azért, mert nem volt módja rá, hogy abba a gondolatkörbe bedolgozza magát, mert nem látta a műszereket, nem fogta meg a műszereket. Műszerrel való munkát megtanítani csak úgy lehet, ha azt a műszert megfogja az illető és dolgozik is vele. Ha egypár műszer használatát már ismeri, akkor b
