Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960
1960.03.15. tanácsülés
18 hogy a Közleményekben lesz cikk, lesz anyag. De azt is tudom, olyanok is varnak, hogy elfekvő anyagból fognak a Közlemények számára cikket beküldeni. Pesze az sincs kizárva, véleményem szerint, amit Magyar János elvtárs mondott, hogy egy számban esetleg ugyanattól a szerzőtől, hogyha minden kötél szakad, és ha valóban kiválóak a- zok a cikkek, akkor természetesen két cikket is le lehet közölni. Inkább csak az a lényeges, véleményem szerint, hogy a cikkek ne legyenek nagyon hosszúak, hanem inkább rövidebbek. Persze vannak hosz- szú cikkek is, amelyek igen értékesek és amelyekből valóban csak a tartalom rovására lehetne kihagyni valamit. Nagyon szeretném azt, ha a kliséknek a technikája még egy kicsit javulna a jelen állapothoz viszonyítva, igaz, hogy ez már na^y javulást mutatott eddig az elmúlt két esztendőben, a régebbi Közienínyekben lehetett látni, hogy igen rossz ábrák, képek jelentek meg. Igen rosszak voltak a klisék. Javultak azóta, de még mindig van ezen javítani való. A papirosnak a minősége már nagyon jó, az már semmi kívánnivalót nem hagy maga után. ^zonban nem tudom, nem kellene-e foglalkozni azzal a dologgal, hogy a Főiskolának a Közleményeit esetleg a soproni nyomda állitaná elő, hogyha erre lehetőség lenne. Meg kellene találni, nézni ezt az utat, mert abban az esetben sokkal egyszerűbb lenne a szerkesztés, akorrek- turák átnézése, egyszóval sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. Azt nem tudom persze, hogy ez mehet-e, lehet-e ezen az úton valamit csinálni, vagy nem. Régebben az itteni nyomda állította elő a Főiskolai Közleményeket és egész szépen megcsinálta azt. Nagyon köszönöm Pankotai Gábor elvtársnak a részletes beszámolóját, egyetértek a beszámolóval és a magam részéről is köszönöm, hogy ilyen aktiv munkával emelte lapunknak a színvonalát. Most csak azt kell még elérni, hogy egy kis felhívást kapjanak a tanszékek a cikkekre vonatkozóan és fognak jönni azok a cikkek biztosan. Én nagyon helyesnek tartom azt, hogy felülvizsgálatra kerüljön, hogy kinek járjon a lap, hogy előfizetés formájában is jelentetünk-e meg lapot, hogy kit kérjünk fel, hogy kik fizessenek elő. Mert külföldnek csak cserepéldányok formájában lehet és célszerű is küldeni. De főképpen a helybeli listát kell felülvizsgálni. Jók emberrel beszélek az erdőgazdaságok dolgozói közül is és azt mondják, hogy nem látjak a mi lapunkat az erdőgazdaságok. Pedig úgy tudom, hogy^egy-egy példányban az erdőgazdaságoknak jár. Ezt pontosan meg kell nézni, ezt felül kell vizsgálni! Gál János: Kinek van hozzászólása, javaslata? Mollay János: Igen tisztelt Tanács!A példányszámnak a megállapít ás aFTTTéíaTeg^a póldányszámnak a felemelését igen fontosnak tartom. Ez járható út! 500 példányig költséges a nyomdatermék, de 500 példányon felül jóformán csak a papírköltségek fedezését kell biztosítani. Igen könnyen lehetséges volna, hogy az 500 példányról felmennónk 600, esetleg 700 példányra. Ezt^azért tartom i^en fontosnak, mert a könyvtári szolgálat révén Főiskolánk 5 világrészben, emlékezetem szerint 135 intézettel van cserekapcsolatban, éppen az Erdészettudományi Közlemények révén és ugyancsak emlékezetem szerint, 297 periodikát kaptunk és ez igen értékes anyag. Úgyhogy talán ott nemcsak hogy csökkenteni nem volna szabad, hanem tovább kellene e- melni. Hogyha megkaphatnánk azt, hogy 500 példányon felüli példányszám milyen költséget jelent ez, akkor esetleg a következő számnál már biztosítani tudnánk azt. Gál János: Az volna a kérésem, hogy a tanszékvezető elvtársak a most munkában lévő disszertációt addig ne bocsássák megvédésre, amig a szerző annak egy részét nyomtatásban meg nem jelenteti.
