Erdőmérnöki Főiskola / Soproni Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Kara - tanácsülések, 1956
1956.05.09. oktatói ankét
11 probléma, amelyek tekintetében a javulás már megindult, a gazdasági ellátottság javulása lassú, de remény van rá,' hogy elérjük azt a1 képet, hogy a diákotthon valóban- otthont jelent a hallgatóit számára. A diákotthonoknak ez a gazdasági ujjáépitése tőle®, igen sok munkát és energiát kivan. Az utolsó jelentésem óta a diákotthonok helyzete rend- és tisztaság szempontjából sokat javult. Sikerült a diákotthonokban csinos és elfogadható társalgókat létrehozni, ami azt eredménye zi, hogy a ha-lgatok szabadidejük egy részét itt boltik rádiózás és olvasás mellett. Sportszoba is van mindkét diákotthonban. Több alkalommal sikerült vasárnaponként a hailgabóknak klubnappal biztosítani a szórakozásukat. Folyik a dimitrovtéri diákotthon parkjának a felújítása. A diákotthon külső képe is közeledik a csinos és otthonos diákotthon képe felé. Második kérdés a diákotthonok nevelő munkája. A rendre és tisztaságra mint primitiv erényekre való nevelés került sok fáradságba. A hallgatok megszokták a felügyeletet és kényelemszeretet. Dem éltek megfelelő higiénikus körülmények közört. Megbeszéléseken és lakógyűléseken meggyőzéssel és fenyítésekkel sikerült a nivó e- melése. Volt alkalmam a bányász és földmérőmérnöki kar diákotthonai összehasonlítani^a miénkkel, azt tapasztaltam, hogy a mieink vezetnek a többiek előbt annak ellenére, hogy az anyagi ellátottságunk terén mi alacsonyabban állunk, a hallgatók magatartását illetően a többség most már elfogadja a diákotthon rendjét és fegyelmét, sőt tetszik is nekik, ^ha egy-egy szépen feldíszített, csinos szobában tartózkodhatnak, és ott tölthetik el idejüket. Hogy a tisztaság és rend tetszik nekik, az is mutatja, hogy a diákotthonok szobái művészi fénykéjDfelvételékké 1, reprodukciókkal, rajzokkal díszítettek. Ezek tetszetős külsőt adnak a szobáknak. Ennek a munkának a sikere érdekében segítséget kaptam a Pártszervezettől, amely mindig hangoztatta a diákotthonok neve lőmunkájának fontosságát és minden eszközzel mellettünk állt. Segítséget kaptam a DISz szervezettől, a MSz-bizottságtól, ahol szintén kijelentették, hogy helyes az, amit a diákotthonigazgató el akar érni. A diákbizottságokon keresztül konkrét segítséget kaptunk. Igyekeztem beállítani az ifjúságot arra, hogy a diákotthoni munka az o munkájuk eredményén nyugszik. Természetesen vannak a diákotthoni rend és tisztaság szempontjából gyengébb hallgatók a diákotthon lakói között, de a többség a rend és a tisztaság mellett foglal állást. Véleményem szerint a Diákbizottság ás a DISz alapszerv szervezetei keresztezik egymást, a DIlz bizottság az évfolyamokon alapszik, a diákbizottság a diákotthonban lakók DISz alapszervezete. Mindegyiknek megvan a maga aktivá hálózata és ezek mindegyike egymástól függetlenül működik. Javasolom, hogy valahogy egyesítsük a kettőt, vagy a diákotthoni bizottságot a DISz alapazervezetbe kellene beolvasztani, vagy forditva. Gsek egységes vezetés hozhat jobb eredményt. A diákotthoni munka eredményesebbé tételére a DISz alapszervezetek támogatást^kértek az oktató elvtársaktól és tervbe volt véve az oktatók es segédoktatók teljes bevonása a nevelő munkába. Ez azonban nem történt meg, éspedig nem az oktatók hibájából, akik közül számosán önként jelentkeztek és biztosították támogatásukat és hajlandók lettek volna a diákotthonba folyamatosan bejárni. Hogy ez nem következett be, annak én vagyok az okozója. Először olyan primitiv hibákat kellett rendbehozni, amik nem azon a színvonalon állanak, mint amely színvonalat az oktatók és segédoktatók képviselnek. Ügy tartottam helyesnek, hogy ezeket az egyszerű, főleg gazdasági ej-maradottságból_adódó hibákat előbb megjavítsam, hogy azután az elvtaxsak, akik javaslatom alapján bekapcsolódtak a diákotthon
