Műszaki Egyetem Erdő- és Földmérőmérnöki Kar - tanácsülések, 1949-1950
1949.11.06. 4. rendkívüli kari tanácsülés
a Az erdőgazdasági mérnöki tagozat kiváltképpen a fatermelés biológiai részével foglalkozik, és igy arra lehetne talán gondolniyhegyennek a tagozatnak a munkaköre az Agrártudományi Egyetemmel való egyesítés esetén célszerűbben és megfelelőbben volna munkálható a szintén büogi- ai alapokon álló mezőgazdasági szakképzéssel való szerves kapcsolatban. Ezzel szemben azonban reá kell mutatnunk arra, hogy az erdőgazdaság a természet termelő erőit nem a talaj közvetlen muve- ^lésével állítja á termeles szolgélatáfca, TöaBenTa természeti ^környezéUriék"megfelelő fafajokból ' al^ Iá faállonanynak mégtelepitesével, a meglép fa- éiröínáhynák megfelel® ápolásinál, az élahaszriáTa- tok, gyérítések, sőt~a veghasználat. oTTmegfelélő rendszerének alkalmazásával7 Az erdészeti szakképzésnek ehhez a nehéz és a gyakorlati kivitelben is mindég tudományos megfontolásokat kiváné munkához kell az elméleti alapokat megadnia; megadnia azért, hogy a gyakorlati erdőgazda az erdő faállományába való beavatkozás mértékét és módját mindig a fafaj természetének ós az erdőfenntartás biológiai és az erdőgazdaság oekonrmiai céljainak egyaránt megfelelően tudja keresztülvinni, és ezáltal olyan erdőt tudjon létesíteni és fenntartani, amely a talajban és az atmoszférában rejlő biológiai erőket mentői nagyobb hatásfokkal képes az erdőgazdaság szolgálatába állítani s ezáltal mentői nagyobb mennyiségű óc mentól nagyobb értékű faanyagot tud termelni. Amint azt ebbel láthatjuk, az erdőgazdaság munkája közvetett, mert hiszen lényegileg mindég a faállományba való beavatkozóé utján hat a talajra^ mig a mezőgazdaság a talaj közvetlen megmunkál ásóval igyekszik a talaj struktúráját a céljainak megfelelő módon alakitani. De egy ennél még sokkal lényegesebb megkülönböztető sajátossága van az erdőgazdaságnak a mezőgazdasággal szemben, a mezőgazdaságnak legértékesebb részét, ugyanis magában a talajban találjuk meg. Ennek a talajnak a hozadékát aratjuk le minden évben az egész területen. Az erdőgazdaságnál ezzel szemben a termelés itt is közvetett, mert ahhoz, hogy erdőgazcíasagT termelést"tudjunk, folytatni" a talajon, egy sTtala"jhaT sokkal magasabb' ért"éM TMet_ke:ll fenntartanunk: a faállományt, Ez a faállomány nem aratható le minden évben az egész területen, mert ennek a neveléséhez évtizedek hosszú sorára, sőt gyakran az évszázadnál is hosszabb időközre van szükség. Ennek a fadllomáry- nak egy része, éspedig olyan mennyiségű része, képezheti csupán az évenkénti fahasznalatokat, a- melyct az egész faállomány természetes növekedésével évenként pótolni tud. Az erdő faállománya tehát tőke és termék, illetve tőke és áru is egyszersmind, és igy az évenkénti fahaszná-latokkal magának a fatekének nagyságára és minőségi összetételére is befolyással vagyunk. Ez a különös