M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Erdőmérnöki Osztály ülései, 1934-1935
1935. március 21. (28-32)
gyón laza kapcsolat áll fenn egyrészt as erdőművelés, másrészt az erdő- rendezés-arőőhasználat között. Azonban a mi fejlődés, a gondos állomány- ápolás, a természetes felújítást rendszerek, a ssálalásos eljárások elŐe& iobía-fu térbe nyomulása mind Jobban összekapcsolja ezt a káron tárgykört annyira, hogy ennek a kapcsolatnak a kiküszöbölése súlyos visszaesést Jelentene ás hazánk erdőgazdaságát visszavetné a kezdetleges erdőgazdaságok közé. Hogy milyen szoros kapcsolat áll fenn a három tárgykör között, annak igazolására feledt ten a külföldi példák közül, hogy a mai irányzatok egyik alapvető könyve, 'áagner: Die Grundlagen der räumlichen Ordnung im Melde, /1906/ az erdőrendezésbe vágó címmel jeleni mg, szerzője az erdő- rendezés tanára volt a titbingeni ill.freiburgi egyetemen, a könyv tártaim pedig főképpen erdőművelés, a nBlenders aumschlag" rendszerej hasonló a Dauerwald körüli irodalom több könyve is, amelyekben a súlypont az erdőművelés követelményeinek az erdőrendezés rendszabályaival való összeegyeztetésén fekszik. Ugyanezt mutatja Btolleynek: L* anénegement des Poráts /erdőrendezés/ című könyve -alapjai visszanyúlnak 1690-re-, amely a fenti cin alatt Bíolleymk a szálaidéi rendszerhez közeljáró erdőművelési rendszerét tárgyalja /Methode du controls/. Ezek a munkák az erdőművelés fej- 1 őd és éne k mérföl dkő ve i # De mutatják ezt eléggé a hazai példáink is, eddigi káron doktori disszertációnk közül kettőnek -Kovács Ern " és Börönáy Lajos- tárgya az erdőművelésre és az erdőrendezésre van alapítva. Az erdőművelésnek az erdőkas mélái tol való szoros kapcsolatát i Zitat ja, hogy külföldön nem is egy helyen ugyanannak a tanszéknek, sőt egy és ugyanannak a tárgynak körében kerül előadásra az erdőművelés és az er- d őhasznál at, de még inkább az a tény, hog. a mi gazda s ,g í rendszereknek épen as a főj ellenzőjük, hogy a használatot miképen kell okszerűen Összekapcsolni a műveléssel a végeit, hogy a kettő ne egymás ellen dolgozzon -ami régebben megtörtént-, hamm egymás útjait egyengessék. Ez az irányzat nem elszigetelt jelenség, hanem a haladó erdőgazdaságnak ma mindenütt uralkodó vezető jellege, amely elöl nem szabad elzárkóznunk. Az elmúlt évek vizsgái azt igazolták, hogy azok a hallgatók, akik közvetlenül az erdőművelés lehallgatása után jöttek vizsgára -esek pedig tudvalevőleg a lag szorgalmasabbak- neu tudták úgy átérteni épen a mai művelési eljárásokat, mini azsk, akin már lehallgatták a rendezést