Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
tudta volna oltani, mert nem bízott [az ellenségben]. Az ellenség amikor a külváros lángokban állt, az állatokkal és egyéb más zsákmánnyal visszatért táborába. Amikor ezt az ezredes észlelte, rác és kozák katonáit kiküldte gyalogszerrel a városból, de nem az ellenség ellen, vagy a tüzet eloltani, hanem hogy a házakból minden élelmet magukhoz vegyenek. Mindent összetörtek és elraboltak, ami a tűz után megmaradt, s a szegény külvárosiaknak és a polgárságnak a városfalak mögül mindezt tétlenül kellett végignéznie. Végül azé lett a zsákmány, aki erősebb volt, egy tehén, egy disznó, egy ökör, gyakran egy garast640 vagy egy pint bort ért. A rablás több napon és órán át tartott, mint ahogy a gyújtogatás is, mely nemcsak az ellenség, hanem a mi tisztelt katonáink számlájára volt írható. Ezt követően az ellenség a határsávon át rögtön Kismarton,641 Bécsújhely és Bécs felé vonult, útközben rabolva és a falvakat felégetve. Majdnem minden nap voltak összetűzések és csetepaték. Másodjára az ellenség a táborát Péterfánál,642 harmadjára Kópháza felett verte fel, negyed- szerre a Mihály templom előtt és a Pflanzsteig-nél.643 Az ostrom 7 héten át tartott, azonban az utolsó ostrom a templom előtt csak egy éjszakán át. Másnap az ezredes délben 400 katonával és másfél száz polgárral kitört a városból és ezzel a kis csapattal az egész tábort megtámadva a vezérrel együtt az ellenséget megfutamította, s ellenség közül sokat megöltek. A mi oldalunkon 7-en vesztették életüket. Kora reggel megérkezett Basta György644 és von Königsberg645 úr több ezer vallonnal, hogy az ellenséggel megütközzön, amikor azonban erről az ellenség tudomást szerzett, előző éjjel a lázadó kutyák a törökökkel és tatárokkal együtt felszedték a tábort és elmenekültek. Az ellenséget azonban többszörösen is megverhették volna, ha az ezredesek nem lettek volna hamisak és engedték volna a népet, hogy az ellenségre támadjon. A rablás és a gyújtogatás egész éven át tartott. A magyar kutyák a németeket levágták, elfogták, s a törököknek is eladták. Ebben az évben a mezei munkát, a szüretet és a termés beszállítását felfegyverkezve, trombitaszó mellett kellett végezni. Summa summarum, senki sem tudja elképzelni, hogy mi minden is történt, csak aki a saját szemével látta. Mindennek az oka Felső-Magyarország kapitánya646 volt a katolikus kíséretével együtt, akik a vallásos Bocskai Istvánt647 arra késztették vallási ügyekben, hogy az ellenséggel szövetkezve az egész országnak hallatlan kárt okozzon, hogy még a gyermekek gyermekei is arról beszéljenek, hogy milyen nyomorult helyzet volt a városban. Ebben az évben Isten kegyelméből és áldásából vér árán visszakaptuk a Szent Mihály templomot örök ellenségünktől, keresztény nevén a törököktől. A teljes papi káptalan elköltözött innen, mindent hátrahagytak és bérpapok lettek. 640 Csekély értékű váltópénz. 641 Kismarton/Eisenstadt, ma A. 642 Alsópéterfa/Unterpetersdorf, ma A. 643 Közös terület, amelyet a közösség tagjai művelésre kapnak a termés betakarításáig. 644 Eredeti szövegben Basty-ként szerepel. Giorgio Basta (1550-1607) német-római császári hadvezér. 645 Wolfgang Matthias von Königsberg (1582 - 1653), cs. és kir. ezredes és hadi tanácsos. 646 Barbian Belgiojoso (+1626) német-római császári katonatiszt, kassai főkapitány. 647 Bocskai István (1557-1606) Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély fejedelme. 122
