Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
zérség a felégetett külváros falainál vette fel állását és az általuk készített lőréseken keresztül biztonságban lőhették az ostromlottakat, úgyhogy már senki sem mert a falakon mutatkozni. A védőket így a mellvédtől megfosztva a törökök minden veszély nélkül tudtak előrenyomulni. Ezt követően Szulejmán török császár még több hadnéppel személyesen érkezett meg a város alá, a Stuben Thor-nál ütötte fel táborát, melynek sátrai leértek egészen a Dunáig, a laposon pedig két mérfölddel a város előttig, egészen addig a helyig, ahol most az esemény emlékére felállított új épület áll. Ez a hatalmas, mintegy 300.000 főt számláló hadsereg Bécs városát tehát négy mérföld hosszú gyűrűvel zárta körbe, körös-körül a mezőkön, a szőlők és a hegyek környékén nem lehetett mást látni, mint rengeteg kunyhót, sátrat és árkot. A városba senki sem tudott se ki-, se bemenni. Szeptember 27-én került sor az első támadásra, mely sikertelen maradt. Szeptember 28-án újabb támadást kezdeményeztek. Szeptember 29-én, Szent Mihály napján a Kärtner kapunál 1.500 ember tört ki a városból, hogy a törökök ágyúit beszögeljék. 200 ember lett az ellenség áldozata. A spanyolok a szőlőkben ütöttek rajta a törökökön, s közülük többet megöltek. Szeptember 30-án az élelmezés ellenőrzésére került sor, s mivel a katonák túl sok bort kaptak, melytől lerészegedtek, mámorukat csak lassan kialudva, Max Beck620 úr október 1-én csökkentette a katonák boradagját. Mindeközben a törökök felhagytak a rohamokkal, azonban nagy titokban elkezdték aláásni a városfalat. Október 2-án a törökök heves ágyú- és puskatűz alá vették a várost. Ugyanazon hónap 4-én és 5-én nagy veszteséget okozva a védők az ellenség újabb két rohamát verték vissza. Október 6-án 28 gyalogos zászlóalj tört ki a városból a Salz Thor-nál,621 hogy kiűzze az ellenséget a külvárosból, azonban a törökök nagy erőkkel visszaverték őket. Az ellenség ez idő alatt a fal oly hosszú szakaszát aláásta, hogy az alatta elhelyezett lőport meggyújtva a fal mintegy 40 köbmétere leomlott. A törökök itt a hatodik ostromot is elvesztették. Olyan messzire jutottak, hogy embernek ember ellen kellett harcolnia, alabárd- dal és oldalfegyverekkel, az ellenséges tömegben puskát és lőfegyvert csak nehezen lehetett használni. A mieink közül 200-an estek el, s a törököket csak nehezen tudták visszaverni. A város védői egész nap és a következő éjszakán is állandó fegyveres őrséget tartottak, s a hetedik ostrom is véget ért. Október 7-én a török két helyen nagy erőkkel támadt. 8-án 9. alkalommal támadt a török, egymás után [többször is], különösen pedig az esti, 12. ostromot indították el két helyen borzalmas lövések, mérgezett nyilak kíséretében, utóbbiak közül gyakran több ezer repült be a városba, s mindenhova befúródott. Sok nyílra izzó vasat vagy puskaporos zacskót erősítettek, ezért senki sem volt előlük biztonságban az utcákon. A katonák sisak helyett üstöt vagy más egyéb edényt húztak a fejükre. Még soha senki sem hallott vagy látott ilyet, hogy egy várost ilyen módszeresen aláássanak, jobban, mint egy mesterséges bányát. Néha a talaj teljesen váratlanul nyílt meg az emberek lába alatt. Azonban bármennyire is igyekezett a török a fal aláásására, annak felrobbantására és bedöntésé- re, a védők mindig azon voltak, hogy az aknákba kihelyezett lőport saját aknák ásásával a töröktől titokban elemeljék. Ezen a napon több hordónyi lőport gyűjtöttek be így, de a harcok során jó néhány bátor hőst és tisztes férfit lelőttek. Egy szökevény török jött a városba, aki nem csak megkeresztelkedni akart, hanem azt is elmondta, hogy három fogoly ma- meluk, akik megtagadták a keresztény vallást és körül lettek metélve, azzal a szándékkal 620 Max Beck von Leopoldsdorf, élelmezésmester. 621 Salz Thor a sóraktárnál. 116
