Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

D. Szakács Anita: Petz János Gottlieb krónikája/bevezetés

biztosítva a város császárhűségét, s kérve, hogy katonái kíméljék meg a város lakosságát és javait.9 10 Zrínyi seregének 1644-es bevonulása és soproni elszállásolása (Nr. 62.) is az emlékezetes események sorába tartozott a krónika írója szerint.

A krónika írója többször megemlékezik Lackner Kristóf0 személyéről is, aki a korszak egyik emblematikus polgármestere volt. A páduai egyetemen folytatott jogi tanulmányait követően - ahol 1596-ben a jogtudományok doktorává avatták - 1597-ben tért vissza Sopronba, 1599-ben választották be a belső tanácsba, 1603-ban pedig már a városbírói, 1613-tól pedig a polgármesteri hivatalt töltötte be. Nehéz időszakban viselte ezt a pozíciót, többször kellett tárgyalásokat folytatnia a királyi udvarral, s megvédenie a várost Bocskai és Bethlen, illetve a császári haderők ellenében.11

Sopron „aranykora” a 17. századra esik, amikor is fontos ceremoniális események színhelyéül szolgált, országgyűlések és koronázások helyszíne volt, így 1622-, 1625-, 1634/1635- és 1681-ben országgyűlést tartottak a városban, 1622. július 26-án II. Ferdi- nánd feleségét, Gonzaga Eleonóra királynét koronázták meg Magyarország királynéjává, 1625. december 8-án pedig III. Ferdinándot Magyarország királyává, végül 1681-ben Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna, I. Lipót német-római császár és magyar király felesége megkoronázására került sor a ferences templomban.12 A krónika részletes leírását adja az 1622. és 1681. évi koronázó országgyűléseknek és koronázásoknak, valamint az 1625. évi királykoronázás és az 1681. évi királyné koronázás ceremóniájának, beszámolva a korona érkezéséről a koronázási jelvények közszemléjéről, a koronázási menetről és lakomáról.13

Fontos vonulata a krónikának a krónika szerzőjének tudósításai az evangélikus hitélet eseményeiről. A reformáció tanai Sopronban hamar termékeny talajra találtak, 1565-ben Gerengel Simon nevéhez fűződik az evangélikus gyülekezet megalapítása. A polgárság vezető rétegét követően a lakosság szélesebb körében is hamar elterjedtek Luther tanai. A katolikus kegyúri jogokat az evangélikus városvezetés gyakorolta, kezelte az egyház vagyonát, a megüresedett egyházi javadalmakat pedig gyakran neki megfelelő egyéneknek, sokszor evangélikus prédikátoroknak juttatta. A krónikaíró név szerint megemlíti a hivatalt nyert személyeket, miképpen bibliai hivatkozással sorolta fel az elhangzott prédikációkat is. Míg a belvárosi Szent György templom a 17. század utolsó harmadáig az evangélikusok használatában volt, a város ősi plébániatemplomát, a Szent Mihály templomot a katolikusok és az evangélikusok közösen használták. 1584-ben Ernő főherceg rendelete értelmében a városi tanácsnak el kellett bocsátania két prédikátorát és evangélikus iskolamesterét. Ez azonban nem akadályozta meg a soproniakat vallásuk gyakorlásában, rendszeresen kijár9 A korszak történetére máig is a legrészletesebb áttekintés: Mollay Károly történeti bevezetője. In Sopron és környéke műemlékei. Főszerk.: Dercsényi Dezső — Csatkai Endre. 2. jav. bőv. kiad. Bp. 1956.

10 Lackner Kristóf (1571-1631).

11 Lackner életének e korszakáról 1618-ig részletesen beszámol egyes szám harmadik személyben írott önéletrajzában: Vitae Christophori Lackner IU Doctoris brevis consignatio. Ford., Bev.: Tóth Gergely, Sopron, 2008. passim.

12 Mai bencés, azaz Kecske templom.

13 A soproni királyné (1622., 1681.) és királykoronázó országgyűlések történetével, külföldi visszhangjával a Pálffy Géza vezette Lendület kutatócsoport foglalkozik. Eddigi eredményeiket összefoglalja: Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban. Sopron-Bp. 2014. c. kötet

10