Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

vett részt Pozsonyban, Prágában, Bécsben, és Sopron számára fontos, a kereskedelmet, vallási kérdéseket, városi kiváltságokat érintő ügyeket intézett. 1604-ben Tudós Társaságot hozott létre; később városbírói minőségben - saját emlékei szerint - szigorúan és igazságosan járt el. 1613-ban választották először polgármesterré, ezután élete végéig kisebb-nagyobb megszakításokkal viselte e tisztséget. Polgármesteri tisztségében neki tulajdonítja az utókor a városháza felújítását, a külvárosi falak építését, a belvárost körülvevő árkok kitisztíttatását és még sok más eredményt. Szintén az ő érdemeként emlegetik a város ekkori okos külpolitikáját, a császárhoz való hűséget, egyben az udvartól kicsikart engedményeket, így pl. a vallásszabadság és a szabad borkereskedelem ügyében. Szokás felhozni személye kapcsán az 1622. és 1625. évi soproni országgyűléseket is. Mindazonáltal e kép egy kissé torzít. Dominkovits Péter hívta fel a figyelmet nemrég megjelent kötetében, hogy még feltárásra vár a Lackner korában tevékenykedő soproni politikai elit személyi összetétele, mert a jeles polgármester működése csak egy ilyen vizsgálat után értékelhető igazán.

3 Valóban, Lackner mellett több más olyan jól képzett tanácstag volt, akik szintén nagy befolyással bírtak, s egyben igen tevékenyen intézték a város ügyeit, többen közülük a legmagasabb tisztségekben (városbíró, polgármester). Elsőként kell említeni Kramer (Kalmár) Mátyást, aki 16051608-ban, 1611—1612-ben, majd 1619-1620-ban töltötte be a polgármesteri hivatalt,

4 vagyis ő vezette a várost a két háborús évben, 1605-ben és 1619-ben is. Hasonló súlyú politikus volt Szentbertalany Menyhért, aki 1598-1599-ben, 1603-1604-ben, illetve 1609-1610-ben viselte a polgármesterséget, s Lacknerhez hasonlóan számos városi követségben vett részt - ahogy Kramer is —, sőt, követtársa volt Lacknernek.

5 Ide kívánkozik még Faut Márk neve, aki 1590-től haláláig (1617) viselte a tanácsosi tisztséget, s bár mindössze 1596-1597-ben került magasabb hivatalba - a városbíróiba -,

6 mégis fontos tagja volt az elitnek, és ami még lényegesebb, városi krónikát írt a korszakról. A sort lehetne folytatni. Vagyis téves az a közvélekedés, amely szerint a 17. század elején a város gondja teljesen Lackner vállán nyugodott volna, s a város eredményei csak neki lennének köszönhetőek. Legyen szabad ennek kapcsán említeni két kortárs kútfőt. Az egyik egy költemény, amelyet Rhau Fülöp szentilonai lelkész írt, „Sempronium carmine heroico descriptum" címmel, 1615-ben (a művet Keresztúron nyomtatták ki). A műnek sajnos ma már egyetlen nyomtatott példánya sem ismert, s a közelmúltig úgy tűnt, csupán néhány sor maradt fenn belőle.

7 Szerencsére Bél Mátyás Sopron vármegye leírása című művében két hosszabb részletet is idézett a versből.

8 Az egyik részletben Rhau 3 DOMINKOVITS 2007.17. 4 HÁZI 1982. nr. 1968. 5 Uo. nr, 10 861, DOMINKOVITS 2007.15-17. 6 HÁZI 1982. nr. 4513. 7 PAYR 1917. 248, Uő 1924. 261, 848. 8 BÉL 2001-2006. in. 108,110.