Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

Kristóf ugyan átvett néhány elemet értekezésében a Vita eme részéből,

66 de elég pontatlanul és töredékesen. Másrészt Lackner szerepét az ostrom alatt túlzó módon felnagyítja, a június 6-i csatában való részvételét pedig - ahol a császári helyőrség és a polgárság egy része vereséget mért a felkelőkre — szinte már a karikatúráig kiszínezi. Szerinte ugyanis Lackner összegyűjtötte csapatait, s élükön kivont karddal rohant az ellenség sűrűjébe, majd a haramiák vezérének levágta a fejét.

67 A kutatók által már korábban is kétkedéssel fogadott történet

68 valóságmagját annak eredeti forrása, a Vita szolgáltatja: eszerint Lackner valóban részt vett a csatában, megölt egy ellenséget, s fejét lándzsára tűzte.

69 A Bocskai seregének sikertelen júniusi ostromáról szóló beszámoló (XVIII.) egyéb adatai ismertek más forrásokból — így a városi krónikákból - is. Ez alól az ostromlók június 10-i támadásának, majd annak sikertelensége után Kópháza és Balf feldúlásának a feljegyzése jelent kivételt (uo.), illetve az a talányos részlet, miszerint Némethy Gergely, mielőtt elmenekült volna a Sopront felmentő Basta elől, otthagyta a keze nyomát „Szent Ferenc kolostorának tornyában" (uo.). Ezt követően Lackner elbeszéli, hogyan vett részt Basta mellett Keresztúr ostromában (XIX.), hogyan vezetett „büntetőexpedíciókat" a Bocskaihoz pártoló Dersífy Ferenc birtokai ellen (XX.), illetve, hogy hogyan harcolt Tilly tábornok alatt a rábahídvégi ütközetben, december 3-án (XXL). Minderről Poch szinte egyáltalán nem számol be, csak az utóbb említett csatára tesz egy halvány utalást, hely és idő megjelölése nélkül.

70 Vagyis az ostrom utáni események leírása egészen új adatokat szolgáltat Lackner életpályájához, de a korszak eseménytörténetéhez is. Jellemző még a háborús évet lezáró rész (XXII.), ahol Lackner egyrészt méltatja saját érdemeit az ostrom elhárításában, másrészt azt az emlékezetes - és fentebb már idézett — megjegyzést teszi, hogy ha mindezt egy „pápista" csinálta volna, akkor hatalmas jutalmat kapott volna. A Vitában ezután egy újabb összefoglaló szakasz következik. Lackner évenként feljegyzi, hogy 1607-1610 között hány szavazattal választották városbírává, majd büszkén hozzáteszi, hogy „Isten különleges kegyelméből" 10 embert végeztek ki ez idő alatt Sopronban, nem beszélve az egyéb büntetésekről (XXIII.). Ezután a belső tanácsban való munkáját tekinti át (XXIV.) - az itt felsorolt követségek, kieszközölt kiváltságok stb. jórészt ismertek már a kutatás számára. Nem hallgatja el ugyanakkor, hogy gyors karrierjével ellenségeket is szerzett magának, akik többféle módon 66 POCH 1714. 23-25. 67 „In hos primum suum impetum Lacknerus effundere non dubítavit, quam ob rem collectis copüs, coflrmatisque suorum animis ante eos districto gladio in medios ac confertissimos hostes irruit, propria machaera duci horum praedonum caput amputavit..." Uo. 24. 68 PAYR 1932.16, KOVÁCS 2004. 31-32. 69 „..quo certamine ad vadum sive passum Fuerth dictum, hostem, ipse D. Lackhner et interfecit, et caput eius hasta affixum, in quarterio sibi deputato Kaltenegg nuncupato, ad triduum asservavit." Vita XVIII. 70 POCH 1714. 25.