Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza
Grazi tanulmányairól több forrásból tudunk, de itt is Eisenreich, a Frideliustanítvány volt mindezidáig az elsődleges kútfő. 54 A Vitában viszont jóval pontosabban van megírva ez az időszak. így kiderül, hogy a fiút már Csepregen is pártfogásába vevő, Grazban tanári állást kapott Gablmann nyilvánosan elszavaltatta Lacknerrel Cicero egy beszédét (amellyel az sikert aratott), majd a „jogász kollégiumba" is bevette őt - csupa nemesifjú mellé —, és egy gyakorló előadáson rábízta a vitatkozó szerepét. 55 Ez utóbbi alkotást már korábbról is ismerte a szakirodalom, de Kovács József László tévesen — bár érthető okokból — azt hitte, hogy ez Lackner grazi vizsgaértekezése volt. 56 A Viíából azonban kiderül, hogy Gablmann készítette az értekezést (Lackner csupán a vitatkozó szerepét kapta), illetve, hogy az ifjú soproni még egy tanévet — az 1592 szeptemberében megtartott előadástól a következő év nyaráig tartó időszakot — a grazi gimnáziumban töltött. 57 Tudtuk azt is már korábbról, hogy egy stájer előkelő, Johann Saurau báró Lacknert tanítóvá (praeceptor) nevezte ki fiai mellé - a forrás itt is Eisenreich -, 58 ám a Viíából az is kiderül, hogy Lackner először a Saurau család Cilii melletti udvarházában, 1593 nyarán volt a két nemesifjú nevelője. 59 Lackner padovai tanulmányainak és az azt követő itáliai peregrinációjának ismertetését Eisenreich rövidre fogta, s csak egy-két adatot - így az elutazás tényét, majd a jogi doktori cím elnyerését, és általánosságban az itáliai utazást - vette át a Viíából, 60 noha, mint azt korábban érintettük, ez az önéletrajz talán legizgalmasabb része (VIII-XIV). Megtudható belőle, hogy Lackner tanítványa, Rudolf sikerrel tanult, így később más stájer előkelők is kiküldték gyermekeiket Padovába Lackner mellé - akiket a soproni diák még Grazból ismert - (VIII.), illetve, hogy Lacknert Guido Panciroli és Angelo Matteacci tanította (IX.). Érdekes adalékok szólnak emellett a doktori vizsgaelődásáról és az azt követő lakomáról (IX-X.). Az 1595-ben lezajlott vizsga utáni két itáliai évéről különösen sokat ír, köztük egy skót lovaggal való vitájáról (XL), két barátjáról, aki „fivérévé fogadta" (XII.), majd a már említett itáliai utazásáról (XIII-XIV). Az utóbbi elbeszélésekor Lackner leírja, pontosan mely városokban fordult meg, kiknek az aláírását sikerült begyűjtenie emlékkönyvébe, valamint hogy hogyan menekült meg a „pápista" egy szín alatti áldozástól és az inkvizíciótól. Kissé megkésve kifejti még, hogy neki Padovában nem kellett „pápista" esküt tennie, ugyanis a Velencei Köztársaság, amelynek területén Padova fekszik, ezt nem követeli meg a protestáns diákoktól (XIV). Nem veszi át Eisenreich azt sem, amit Lackner a Sopronba való hazaérkezéséről (XV), majd házasságáról ír (XVI.). Az Itáliából hazatért - ekkor már 26 éves - diák a Vita szerint Sopronban azonnal a 54 EISENREICH 1714. 9-10. 55 Vita v-vi. 56 L. a fordításban a 31. jegyzetet. 57 Vita VI— vu. Még L. a fordításban a 26. jegyzetet. 58 EISENREICH 1714.10. 59 Vita vu. 60 EISENREICH 1714.10-13.
