Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

az akkor betöltött saját szerepére való visszaemlékezés (XVIII-XXII.) az emlékirat vonásait viseli magán; az 1613-tól 1618-ig terjedő rész (XXVIII-XXXVIIL) pedig a városi krónikákhoz hasonlít, de kevés kivételtől eltekintve a polgármester személyén keresztül mutatja be - bizonyos torzítással - az eseményeket. Ezért megfelelőbb lenne az annuarium kifejezés erre az időszakra, ami az események évenként történő lejegyzését jelenti, egy magánszemély által: csakhogy Lackner városvezető, így nála összekapcsolódik a város és a saját élete. E műfaji jegyeket csak látszólag fedi el az egyes szám harmadik személyü elbeszélésmód.

36 Befejezetlen másolat, vagy befejezetlen mü? Magyarázatra szorul, hogy miért csak 1618-ig tart a Vita, és miért fejeződik be olyan váratlanul (az utolsó mondat arról szól, hogy Lackner kitisztíttatta az „új torony" melletti halastavat). Fentebb már utaltunk rá, hogy a szöveget őrző másolat bizonyosan nem csonka. Felmerülhet még, hogy a másoló valamiért nem fejezte be a munkát. Ennek viszont az szólhat ellene, hogy Bél Mátyás az említett művében nem idéz a Vitából 1618 utáni eseményeket - tehát olyan szövegrészt, ami a másolatban nincs benne. Márpedig a pozsonyi tudós bizonyosan ismerte és átnézte az eredeti kéziratot, hiszen, mint írtuk, saját közeli munkatársa készítette róla a másolatot, tehát Bélhez eljutott az eredeti szöveg — de legalábbis vélhetőleg egy olyan, soproni ismerősétől küldött kézirat, amely az eredetiről készült. Tehát az a tény, hogy Bél csak olyan részeket idéz a Vitából, amelyeket a másolat is tartalmaz, véleményünk szerint erős érv arra nézve, hogy a másolat teljes szöveg. Szintén nem idéznek a jelen kéziratból hiányzó részeket Fridelius János soproni rektor és tanítványai a Lacknerről szóló nevezetes beszédgyűjteményben (FRIDELIUS 1714), noha — amint arról alább bővebben írunk — láthatóan igen sűrűn használták a Vitát (1. a következő fejezetet). Pontosabban: egyáltalán nem írnak semmit Lackner 1618 utáni életéről, ami ugyancsak jelentős „negatív" érv - argumentum ex silentio — arra nézve, hogy Frideliusék elsőrendű forrása, a Vita is 1618-ban ért véget. Tehát a hirtelen befejezés okát nem a másolatban, hanem más tényezőkben kell keresnünk. Érdemes az utolsó írásba foglalt évre, 1618-ra, vagy még inkább a következő esztendőre koncentrálnunk. 1619-ben két fontos dolog is történt Lackner - és a város - életében. Egyrészt: megszakadt Lackner 1613 óta tartó polgármestersége, Szent György napján nem őt, hanem Kramer (Kalmár) Mátyást választották polgármesterré.

37 Nem tudjuk, hogyan élte meg ezt a Vita szerzője: nem biztos, hogy vereségként, mert a városi tanács 1618-ban neki írt leveléből az derül ki, hogy az ek36 A műfaji keveredés lehetőségeire, s általában az emlékírás különböző fajtáira jó összefoglalást nyújt: S. SÁRDI Margit: Emlékírás. In: MÁMUL 11. 327-329. 37 L. SOPRONMON. I. 420, HÁZI 1982. nr. 1968.