Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Tárgyi jegyzetek

Blotius császári könyvtárostól. A levelet 1. THALLÓCZY 1896. 578-579. 1588 júliusában már Grazban tartózkodik (tanít?), amint az a csepregi iskola következő rektorának, bizonyos Dánielnek Horváth Gergelyhez írt, a régi naptár szerint 1588. júl. 15-én kelt leveléből kiderül („Dominus Gabelmannus Graecij vivit, et uti seribit faeliciter vivit"). A levelet 1. SZELESTEI 1984

1 242-243. (id. h. 243.). Az új rektor megjegyzi, hogy Csepregen Gablmann-nak rossz híre van, és hogy ő, Daniel az iskolát szétzilált állapotban találta, kevés tanulóval. Uo. 243. Habár az új rektor szavait ellenőrizni jelenlegi ismereteink szerint nem lehet, az bizonyosnak látszik, hogy Gablmann rövid csepregi ténykedése nem lehetett sikeres. 13 L. a következő fejezetet. 14 Stainer Ábrahám 1598-1599-ben belső tanácsos volt, 1601-ben már nem élt. L. HÁZI 1982. nr. 10 444. 15 A morvaországi Ostrauban és a lengyelországi Meseritzben evangélikus iskolák voltak. A meseritzi iskoláról tudjuk, hogy más soproni diákok is tanultak ott: Artner Erhard tanácsos 1589-ben ösztöndíjat kért az ott tanuló fia számára. L. PAYR 1917.146. Még 1. uo. 189. 16 A kissé nehezen érthető kifejezés (in Graecis transegit) vélhetően azt jelenti, hogy Lackner görög nyelvet tanult; esetleg az in Graecis a görögöt tanuló diákokra vagy osztályra is vonatkozhat. Alább, a xxvi. fejezetben Lackner használ egy görög szót, amelyet görög betűkkel is ír le, vagyis volt némi görögtudása. 17 Johannes Carbo, azaz Kolb János Lackner Kristóf édesanyjának, Schiffer Borbálának id. Kolb Jánossal való első házasságából született fia, vagyis Lackner féltestvére volt. Eletéről meglehetősen kevés és egymásnak néhol ellentmondó adat áll rendelkezésre. 1580-ban 25 évesnek mondja magát, tehát 1555-ben született. Ehhez képest viszonylag korán, 1571. november 28-án iratkozott be a bécsi egyetemre; később Itáliában tanult. Ezután kanonok lett, majd, mint itt is olvasható, a „felső-magyarországi vértesek hitszónoka". L. KOVÁCS 1966

1 367; bécsi tanulmányaira 1. KISSNÉ 2004. nr. 506. (A vértesekre 1. a következő jegyzetet.) A papi rendből minden bizonnyal kilépett, és 1594-ben már feltehetőleg nem élt, mert mostohaapja, Lackner Ádám 1594. júl. 19-én kelt végrendeletében Johann Carbónak, „kedves mostohafiának" két gyermekére hagy 100 tallért. A végrendeletet 1. DOMINKOVITS 2007.43-46, különösen 45. Mégl. KOVÁCS 2004.11. 18 A Lackner által említett alakulat, vagyis a „felső-magyarországi vértesek" (catapbractorum in superiori parte Hungáriáé) azonosítására két adat kínálkozik. Ismert ebből az időből 50 sárgakabátos felső-magyarországi arcbibusier, avagy (vértezettél ellátott) lovas lövész, akiknek 1586-1588 között Siegmund Hager zu Aliensteig und Sankt Veit, majd 1588-tól Friedrich von Redern volt a kapitánya. PÁLFFY 1999. 246-247. A tizenötéves háborúban nagy számban alkalmazott archibusierek fegyverzetére - amelyhez sisak, nyakvért, vállpáncél, hâtés mellvért is tartozott - 1. KELENIK 1991. 100-103. Viszont ebben az időben - 1588-1589-ben - állomásozott Kassán 200 „német lovas" is, akik vértezetük