Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza

és tegye szerencséssé minden vállalatát — elsősorban az isteni felség dicsőségére, és ebből következően a haza, vagyis a soproni közösség javára. Ámen! Hatalmad ha nincs velünk, mit sem ér az életünk. Az üdvösségnek ugyanabban az évében, június 4-én Isten segedelmével, a nép határozatát követően és a tanács rendelkezésére ünnepélyesen hozzá kezdett a közösség polgárainak számbavételéhez - úgy a lovasságéhoz, mint a gyalogságéhoz -, és szerencsésen befejezte azt, amiért dicsőség ISTENNEK. 1614. július 13-án a soproni tanács elküldte őt a méltóságos nádor úr által a szent császári felség nevében kihirdetett pozsonyi országgyűlésre. Itt az ország karai és rendjei követnek választották és elküldték ő császári felségéhez Linzbe a többi előkelő küldöttel együtt. Ez világosabban megtekinthető abból az utasításból, amelyet az országlakók előírtak a küldötteknek.

158 Az eredményekből kitűnik, milyen gyümölcsöző volt ez a követség a világ számára.

159 Kilenc követ volt: közülük az első nagyméltóságú és főtisztelendő Napragi Demeter kalocsai érsek; nagyméltóságú és főtisztelendő Lépes Bálint, királyi kancellár; nagyméltóságú és főtisztelendő Domitrovich zágrábi püspök; nagyméltóságú Révay Péter, a Magyar Királyság koronájának őre, ő császári felsége tanácsosa; tekintetes és nagyságos galántai Esterházy Miklós úr, nemes Sándor János, nemes Melith Vid, nemes Malonics Miklós, és Lackner Kristóf, mindkét jog doktora. Az utóbbi, megbízása szerint, szorgalmasan leírta és feljegyezte, amit ott egy hónapon keresztül végeztek és megvitattak.

160 Ezt az útinaplót végül átadta a küldötteknek, akik értékelték Lackner igyekezetét, és arra biztatták, hogy még nagyobb feladatokat vállaljon a hazáért.

161 Az Úr 1614. évében a város árkait a falakkal együtt mindkét oldalon köröskörül kitisztíttatta (amit emberemlékezet óta senki nem vitt végbe), sőt, helyre is állította őket, a város és a közösség óriási hasznára.

162 Ugyanebben az évben a külső tanács és az egész belső tanács egyetértésével, a haza üdvére gyökerestől újraültette az elpusztult, súlyomtól és tövisbokroktól teljesen benőtt szőlőt (melyet egykor Königs Weingartnak hívtak), és ISTEN kegyelméből szerencsésen befejezte.

163 A hálás utókor fogja majd hirdetni, mekkora haszon származott csupán ebből az egyetlen szorgalmas tettéből a polgárok javára, amelyet a hazáért végzett. Szintén 1614-ben nagy szorgalommal és figyelemmel szüretelték le a község szőlőiben az isteni áldást, több mint ezer akóval, a község hatalmas hasznára (ugyanis ilyen bőséges szőlőszüretre alig emlékeznek páran); ezt a közbevételekhez sorolta. számbaveszi a polgárokat Az országgyűlésre bocsátják, ahonnan Linzbe küldik Helyreállítja az árkokat Üjraültet szőlőket bőséges bortermés