Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

Sopron vármegye leírása

kai és a többiekkel a város elfoglalása után, kire milyen sors vár! Ki volt kitéve a legnagyobb veszedelemnek? DOBNER! De az Örökkévaló oltalma folytán az ellenség támadását bátran kiálltátok, a várost szerencsésen felszabadítottátok az ostrom alól, és azokat, akik életetekre törtek, reményüktől megfosztottátok, szándékukat meghiúsítottátok, és messze elűztétek. Királyotok előtt bizonyítottátok bátorságotokat és hűségeteket; a győzelem megszerzése után hálaadást rendeltetek el A LEGJOBB ÉS LEGHATALMASABB ISTENNEK. Valóban megmutatta ekkor DOBNER, hogy nem hiába viseli nemességének régi címerében az oroszlánokat, a bátorság, a darvakat, az éberség, a kardot, a katonai jártasság, és a liliomot, a hűség és a tisztaság jelképét; nemcsak ősei, hanem saját erényeivel és kitűnt. Erényeinek meglett a jutalma. Minthogy ilyen fényes tetteket vitt végbe, akkora kegyben részesült a királytól, hogy két nyakláncot kapott, egyiket LIPÓTTÓL, a másikat JÓZSEFTŐL, a két felséges császártól, s ezzel az erény és hűség örök emlékét hagyta az utódokra példaképül. Mehet most már Manlius Torquatus, ahová akar, dicsekedhet a végtelenségig nyakláncával, melyet attól a galltól ragadott el, s amelyről a nevét kapta. A mi DOHNERUS TORŐUATUSUNKNAK nem egy, hanem két nyaklánca van, nem saját dicsőségére, hanem a köz javára szerezte, nem egyéni küzdelemben, hanem az ostrom közös veszedelmében, s nem az ellenségtől ragadta el, hanem császároktól kapta jutalom gyanánt." így emlékszik meg HAYNÓCZI az ostrom veszedelmeiről és DOBNER páratlan bátorságáról, bölcsességéről és hűségéről. Igaz, szónoki eszközökkel és Liviust is felülmúló szóáradattal teszi ezt, szavai mégis teljesen hitelesek és minden hallgatója tanú rá, hogy igazat mondott. XXXV. §. Ahogyan a magasztaló szónok Dobner dicsőségében az egész tanácsot és a teljes soproni népet is részeltette, azonképpen nem a polgármester volt az egyetlen, bár az elsők között volt, aki a császároktól egyedülálló jutalmat kapott bátorságáért és hűségéért. Az egész soproni szenátus és nép felséges viszonzásban részesült JÓZSEFTŐL, a legjóságosabb császártól és királyól, mely nemcsak dicsőséges volt, hanem páratlan kedvezést és kegyet is tükrözött. Erről az emlékezetes dologról egy oklevél tanúskodik, melyet ide csatolunk, nehogy az irigy feledés elhomályosítsa.

166 Mi, JÓZSEF, Isten kegyelméből mindigfelséges császár, Magyarország stb. stb. királya, jóságosan fontolóra véve kedvelt híveinknek, Sopron szabad királyi város polgármesterének, bíráinak, tanácsának, külső A császárok hálája a soproni szenátus és nép állhatatosságáért József oklevele