Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

Sopron vármegye leírása

Most, hogy néhányat kiemeljek a sokból, akiknek hírneve nagy: méltán mond néked, Lackner, a város hálákat!jognak nagyhírű áoktora lettél, és az egész várost törvényekkel koronázoá. Szólsz magyarul, ha magyar, s olaszul, ha olasz földön jársz: Új Cicero! s a tekintélyed nagy, mint Latinusnak! Germán Ayrernál is szebben szól a te ajkaá, és te előre tudod, mire van szüksége a köznek, Érett elméddel, figyelő gonddal te legyűröd mindama kétséget, mit a végzet hoz mielébünk. Nem kisebb Szentbertalanink dicsfénye sem ennél: nagyszerű férfi, kinek négy nyelven is ékes az ajka. Mert magyar és horvát, illír, német szavakon tud. Sőt, míg ifjú volt, kitanulta még a latint is. Orzi a városnak jelvényeit és a hatalmas kincsét, ő, aki őseivel méltán dicsekedhet. Míg te csak élsz, semilyen kárt nem szenvedhet a község, Polgártársaidon segítesz, s őket szeretettel óvod: méltóságod nagy, s keável, aki ismer. Múzsák támogatóját zengá, múzsája Fülöpnek! íme a támogató, a tudós szerző, kegyes ember: Ó te nemes jellem, hószín-ragyogó a te szíved! Békésen jársz-kelsz, s szolgálatkész vagy, akárki kér meg. Goná nélkül teljen neked a deres aggkor! Majd Steinert, LJngar Waltert, és Reideliust is, Mock ügyvédet, Jagert, 5 Kramert zengje a lantom, s itt van még Horning, Nusbaum, Dornfeld meg a jegyző Artner, Tamischius, Szurana, Wagner és Fuirer. Ám e nemes gyűlés minden tagját felidézni egyenként, túl nagy feladat költői szavamnak. Rég anagrammatikus versben rejtette el őket Hartlieb. stb.

li6 Feltétlen méltók e személyek arra, hogy haláluk után is emeljék a város fényét. Igaz, szinte mindnek elhalványodott már az emléke, kivéve az Artnerek híres nemzetségét; mégis: Méltó férfiakat éltet a lant tovább.

151 XXIII. §. Ami pedig a polgárokat illeti, akik ekkor a városban éltek, s A korabeli amennyire rajtuk múlott, valósággal halhatatlanná tették azt: polgárok/e/es teljesen megfeleltek az elöljárók feddhetetlenségének, s úgy me tatása hasonlítottak egymásra, mint egyik méh a másikra — akár az