Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

Zatosan ne könyörögjenek azért, hogy, miként a néhai legszentségesebb FERDINÁND, legkegyelmesebb urunk, jóságosan felajánlotta, akképpen ő császárt felsége is kegyesen méltóztassék elérni, hogy Kőszeget, Fraknót, Kaboldot, Kismartont, Szarvkőt és más várakat, melyeket egykor Ausztriának zálogosítottak el, őfelségéhez hü magyarok, ha alkalmuk nyílik rá, maguknak visszaválthassák, és Magyarországnak újból visszaszereznék, miután a török a% országlakókat nagyobbrészt elűzfe lakhelyükről, s már alig van hova menekülniük, mivel más országokban a tartománybeliek közösségébe nehezen, vagy semmilyen módon nem fogadják be őket. Addig is az, említett helyek birtokosai azokat a terheket, melyek a magyaroknál szokásosak, fizessék meg, amiként ezf az elzálogosítás Idején is kikötötték." De ezek a könyörgések — vagy az akkori veszedelmes idők miatt, vagy a birtokosok makacssága folytán — hasztalanok voltak. Ezért a rendek úgy határoztak, hogy RUDOLFOT is ezzel a kérés- megismétlik a sel ostromolják, amint az kitűnik az 1607. évi országgyűlés dekrétu- rendelkezést mából:

80129 „Könyörögnek az ország karai és rendjel őfelségének, méltóztasson megtalálni a módját, hogy az Ausztriának elzálogosítottjavakat visszaváltsák." E panaszokat, vagy inkább követeléseket igen gyakran megismételték: elsősorban akkor, amikor II. MÁTYÁS

H

°

130 jutott hozzá a királyság kormányrúdjához. Miután ugyanis kiütötte Rudolfnak, fivérének a kezéből a Szent Koronát, a rendek iránta való nagy buzgalmukban nem haboztak Magyarország királyává tenni; de azt kérték irántuk való hálája jeléül, hogy végre ingyen adja vissza Magyarországnak az említett várakat, hiszen azok birtokosai az évenkénti gazdag jövedelmekből már kamatostul visszakapták azt a pénzösszeget, amelyet ebbe a zálogba befizettek. De kérésük süket fülekre talált. Legalábbis ez derül ki abból a dekrétumból,

1

'

131 melyet ugyanazon az országgyűlésen adtak ki a koronázás után. Ezért aztán szinte minden egyes országgyűlésen

1

"

0 meg kellett újítani ezt a törvényt, mígnem II. FERDINÁND végre jogosnak ítélte a folytonos könyörgéseket és tekintélyes férfiakat nevezett ki,

10 hogy ezt a nem egy nehézséggel terhes ügyet megvizsgálják. Fraknót és Kaboldot a bírák ítélete alapján szabályosan visszaadták,™

0 de a többiről, amelyek még zálogban voltak, tovább kellett vitázni,"

0 míg az összes visszaadásáért III. FERDINÁNDNAK illő köszönetet"

0132 nem mondhattak. Ily sok fáradságba került csaknem kétszáz év után e várakat és uradalmaikat visszaszerezni. B,) A 37. törvénycikkben. h) Az 1608. évi koronázás előtti dekrétumban, a 19. törvénycikkben. A 7. törvénycikkben. k) 1609. 38. tc. Lásd még: 1618. 9. tc. '•> 1622. 62. tc, 1625. 37. tc, 1630. 27. tc. 1635. 60. tc. Lásd: 1638. évi dekrétum, 38. tc, 1647. 71. tc! °* 1649. 25. tc.