Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

ra fordították volna le, 'Félelmes', 'Szörnyű'Vagy 'Irtóztató-kő -nek kellett volna hívni.'" Ezt azonban sehol sem lehet olvasni. III. Jobban ismertek azok az események, amelyek SZT. ISTVÁN alatt, valamint azt követően történtek a várral: ezért teljesen felesleges okiratok és történeti művek hiányában a korábbi századok alatti sorsáról feltevéseket gyártani. GILETUS ugyanis István király kegyességének és az idegenekkel szembeni hajlandóságának hírére szülőhelyéről, Galliából Magyarországra jött, és miután a legjobb király méltányolta hűségét és rátermettségét, annyira beférkőzött kegyeibe, hogy István jónak látta ezt a fényes családfával jeleskedő és az államügyek végzésére termett külhoni embert udvaroncai közé választani. Később odáig nőtt e férfi megbecsültsége, hogy István, vagy az őt követő királyok birtokokat adományoztak neki. Ezek között volt Fraknó a hozzácsatolt uradalommal együtt, amint azt az Esterházyak házi levéltárának iratai világosan tanúsítják. Nemcsak ezzel a vagyoni gyarapodással, hanem méltóságokkal is gazdagodott Giletus nemzetsége, amely szerencsés módon átplántálva fennmaradt utódaiban. Az előbb említett iratok, valamint régi kövek alapján arról győztek meg minket Fraknó régmúltjának ismerői, hogy a XIII. század elején a Magyar Királyság nádora egy GILETUS volt. Nincs róla említés ezzel a névvel a nádorok között, s nem bukkantam eddig olyan oklevélre sem, melyben Giletus nádor neve szerepelne. Ennek ellenére nem vonom kétségbe azoknak az emlékeknek a hitelét, melyekből elmondásuk szerint ezt kiszűrték azok, akik ismertették velem Fraknó történetét. Sőt, egészen úgy vélem, hogy az a MIKLÓS, akit IONGELINUS"

2 a nádorok sorában 1220ra, azaz Jeruzsálemi ANDRÁS korára helyez, s egyben soproni főispánnak hív, a Giletus családnevet viselte, melyet akkoriban mellőztek. így szól továbbá a bőséges ismertetés: „GILETUS MIKLÓS, Magyar Országi Palatínusnak Fia, Giletus", vagyis: „Nicolai Gileti, Regni Hungáriáé Palatini Filius Giletus". Ezért könnyen vélhető, hogy ez a nemzetség családneve volt. Egyébként eme MIKLÓS címe, melyet használt, továbbá egyéb méltóságai ekképp olvashatók az említett köveken: „GILETUS MIKLÓS, a Szf rémség hercege, a Magyar Királyság nádora, ő szent királyi felsége tanácsosa és helytartója, Sopron és Baranya vármegyék főispánja." Mindez igen nagyszerű volt, s eddig ismeretlen. IV. A fraknól várat, melynek nemcsak az épületei avultak el, hanem falai is megrongálódtak, az említett Miklós nádor fia és egyetlen örököse szilárd építményekkel felújíttatta és a kor ízlése szerinti palotával látta el. Újból az ismertetést idézzük: „GILETUS, a% ó-várat Fraknót mind bástáin, mind palotáin hely essen megújítván, a Boldogságos Szfiz tisztességére, épitetett Kápolnát is, csináltatott egy oltárt, mellyben helyheztette azpn Boldogságos Szfiz, képét, az ki az Fartő mellett lévő Boldog-Aszszonynál mostanság sok tsudákkal tündöklik." Latinra fordítva mindez így hangzik: „GlLETUS A vár történetének, ismertebb eseményei: Giletus nemzetsége birtokolja Giletus g yarapodása Giletus Miklós, a Magyar Királyság nádora méltóságának Miklós fia felújítja a várat