Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TÁRGYI JEGYZETEK

zálogbirtokos, de 1547-től a birtokot továbbadták Johann Weißpriachnak, aki azt zálogjogon szerezte meg. — MOLLAY 1956. 60-61.; ALtB: Eisenstadt 1963. 318-320.; PRICKLER 1998. 21-22. A birtokosok archontológiája: ALtB: Eisenstadt 1963. 371. Kismarton város 1647-ben került vissza Magyarországhoz. 1648. október 28-án nyert szabad királyi városi rangot, amint arról a szerző is ír (lásd a továbbiakban). A törvénycikk teljes szövege: CJH 1608—1657. 470-471. — Kismarton visszacsatolására (reincorporatio) és szabad királyi városi rangra emelésére lásd: PRICKLER 1998. 44-46.! Az oklevelet latin eredetiben és német fordításban közli: ALtB: Eisenstadt 1963. 565-572. Az 1625. évi 37. tc: CJH 1608-1657. 258-259.; az 1608. évi 7. tc: no. 28-29.; az 1638. évi 38. tc: uo. 392-393. olvasható. — Az említett uradalmak közül monografikus feldolgozás a borostyánkői és a kőszegi uradalom gazdálkodásáról készült: PRICKLER I960.; ZIMÁNYI 1962. és GMOSER 2002. Szent Lőrinc vértanú napja: augusztus 10. Még előzőleg, 1648. október 28-án. A szerző az 1649. évi 40. törvénycikket idézi. Teljes szövege: C7/H 1608-1657. 546547. — Az ezt megelőző, 39. törvénycikk alapján Kőszeg városa is a szabad királyi városok rangjára emelkedett (a 40. tc. erre utal vissza). — Kőszeg szabad királyi várossá válására lásd: BARISKA 2000.! Hunyadi Mátyás háborúiról lásd az előző paragrafust és a 4—5. jegyzetet, valamint BÉL: Sopron vm. I. 198. (294. jegyzet)! 1683 nyarán Kismarton is meghódolt Thököly hadai előtt. — BÁNKŰTI 1975. 54. és vö.: BÉL: Sopron vm. I. 82., 160. — Kismarton sorsáról a Thököly-korban lásd: MOHI. é. n., illetve ALtB: Eisenstadt 1963. 324.! Károlyi Sándor dunántúli hadjárata során, 1704. január 11 - március 31 között. — ALtB: Eisenstadt 1963. 324. és BÁNKÚTI 1975. 66-70. 1704. március 20—21-én szenvedtek vereséget Károlyi csapatai Heister altábornagytól. A továbbiakban valóban nem került Kismarton kuruc kézre. —ALtB: Eisenstadt 1963. 324. és BÁNKÚTI 1975. 118-130. Vö.: BÉL: Sopron vm. I. 30-31., 105., 184. (15. jegyzet). Az ún. Északkeleti bástya, amely még 1534-ben épült. — KUBITSCHEK 1926. 8. — A város megerősítéséről általában: PRICKLER 1998. 38-40. Ti. az Esterházyaknak, 1730 körül a család feje Esterházy Pál Antal herceg volt. 1263 előtt már volt egy Szt. Márton kápolna Kismartonban. Mohi Adolf szerint 1318-ban fejeződött be Kismartonban egy templomépítés. 1416-ban Szt. Márton plébánia-templomként említtetik. A Szent Mártonról elnevezett gótikus plébániatemplom alapítási éve 1468, építése 1498-ban fejeződött be. — KUBITSCHEK 1926. 9-39. Gazdag adatokkal: ALtB: Eisenstadt 1963. 348-358. és RITTSTEUER 1998. Kismarton városban 1414-ben alapított Kanizsai János esztergomi érsek ferences kolostort, ami a XVI. század derekán már puszta kolostor volt. Gróf Esterházy Miklós nádor alapította újra, a minorita szerzetesek 1630. november 9-től költöztek be. — Részletes történetéről, építéséről, kriptáiról lásd: KUBITSCHEK 1926. 38-48.; ALtB: Eisenstadt 1963. 364-365.; MAGYAR 1970.!