Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TÁRGYI JEGYZETEK

TÁRGYI JEGYZETEK SACHBEMERKUNGEN 1 A becslés pontatlan, az említett távolság a két település között kb. 2,5 mérföld (kb. 20 km). — FÉNYES II. 226. 2 Szent Márton püspök tiszteletére. A településnek a dómról, illetve a szentről elnevezett alakja a XIII. században terjedt el. — MOLLAY 1956. 45. (Lásd a továbbiakban a IV. paragrafust is!) — 1118-tól 1810-ig a helynévadatolásra lásd: ALtB: Eisenstadt 1963. 348-353.; RITTSTEUER 1998. 391-394.! 3 A település a XII. században az óbudai káptalan birtoka volt, 1202-ben III. Béla király megvásárolta, aki Korlát Benedek erdélyi vajdának adományozta; ennek száműzése után ismét királyi birtok volt. 1296-ban a Gutkeled család birtoka, majd Kanizsai János ispáné, aki miután kivette a szarvkői várnagy fennhatósága alól, biztosította szabad borkereskedelmét (1372), mezővárosi rangra emelte 1373-ban, ami 1388-ban és 1428-ban megerősítésre került. 1371—1392 között fallal vették körül, vásártartási jogot kapott (1388), harmincad-mentességet (1390), saját borainak szabad kiviteli jogát (1395) stb. — MOLLAY 1956. 48.; ALfB: Eisenstadt 1963. 329.; részletesen: PRICKLER 1998. 10-15. és HYE 1999. 4 A megyében Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a főispáni tisztséget a Kanizsaiak viselték (1434-ig), feladatuk a már ekkor be-betörő osztrák csapatok távoltartása volt. 1440-ben a Kanizsaiak Albert király özvegyének, Erzsébetnek a pártjára álltak, aki kiskorú fia gyámjául III. Frigyest ismerte el és egyúttal (Sopronon kívül) Kismartont is elzálogosította. Az 1447-ben a Hunyadi Jánossal kötött radkersburgi fegyverszünet értelmében Kismarton Frigyesnél maradt (1445 óta az Eizingerek zálogbirtokaként.) Ezt követően kisebb megszakításokkal 1463-ig volt különböző birtokosok zálogában. Az 1463-as soproni béke értelmében III. Frigyes megtartotta Kismartont. — XV századi elzálogosítására, a század közepi hadieseményekre, birtokosokra lásd: CSÁNKI 1897. 587-588.; MOLLAY 1956. 59-60.; ALtB: Eisenstadt 1963. 317-318.; PRICKLER 1998. és 20-21., valamint vö.: BÉL: Sopron vm. I. 197. (288. jegyzet)! 5 1488. február 14-én adták át Kismarton várát Mátyás királynak (aki ebben az évben két privilégiumot adott a városnak.) Mátyás alatt először Ulrich (I.) von Grafenegg birtoka, majd Corvin János birtokába került. A III. Frigyes és II. Ulászló között megkötött 1491. évi pozsonyi béke a határháborúk korát lezárta, a város „intra fines Hungáriáé" az osztrák császár kezén, egyházi szempontból pedig a győri püspök joghatósága alatt maradt. A XVI. században 1508-tól 1553-ig a Fürst család volt a