Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

13. ) Stottern és 14. ) Zemendorf szegényes falvak, de a gabonatermésre nem lehet panaszuk. 15. ) Borbolya, németül Walbersdorf földje jobb, mivel bőven terem bort és gabonát. 16. ) Nagymartont avagy Mattersdorfot németek lakják, akik gondosan művelik a szőlőt és a gabonát. 17. ) Frauen-Had Nagymarton alatt fekszik egy korántsem alkalmatlan helyen, s ezért semmiképpen sem tévesztendő össze a hasonló nevű faluval, amely a lánsyérl birtokon található. Nevét a templomról kapta, melyet a S%ií%anyának szenteltek az alapítók, bárkik is voltak azok. Ezért fogadalmi zarándoklatok vezetnek ide a Boldogságos S%ű% Márta ünnepnapjain, de különösen pünkösd másnapján. Ilyenkor az egész környéken ünnepi táncot szoktak járni, melyet a nép „Hosszú Tánc"nak, avagy „Langer Tantz"-nak nevez. Ennek az ünnepi szokásnak az eredetét nem hallgathatjuk el. Azt beszélik a lakosok, hogy a régi időkben vita támadt a birtok felosztása körül két testvér között, akik abban a korszakban e tartományt széltében uralták, s ezt a vitát a pereskedők a kor szokása szerint fegyverrel kívánták eldönteni. Ezért egy meghatározott napon a két testvér övéi kíséretében síkra szállt, hogy megkezdje a csatát. Már mindkét oldalon felállt a sereg, a katonák pedig a csata kezdetének jelére vártak, amikor a magukkal hozott döntőbírók újból azt tanácsolták, hogy a fivérek kíméljék egymás vérét, s kíséreljék meg baráti vitával eldönteni a pert. A jó tanácsnak meglett az eredménye. A per ugyanis — minden várakozást meghaladó módon — lezárult és azonnal elrendeződött. Ezután a két testvér egymáshoz ment, és a két hadsereg szeme láttára sokáig zokogtak egymás ölelésében, s nyíltan átkozták eddig táplált gyűlöletüket és megtévelyedésüket. Ennek láttára a seregek vezérei már nem harci kürtszót, hanem üdvrivalgást rendeltek el: látták ugyanis, hogy a viszály egy kardcsapás nélkül elsimult. Felharsantak tehát a fuvolák, trombiták és dobok, szerte végig az egész seregben: a fivérek pedig, a friss egyetértéstől boldogan, élen jártak a katonák előtt a táncban. Erre az egész sokaság is féktelen táncban tört ki. A nap nagyobb része ilyen derűs szórakozások közt telt el, s hogy a vidámság ne lankadjon, az egész élelemkészletet kiosztották a katonák közt. Végül a fivérek, úgy gondolván, hogy mindez az ég akaratából történt, fogadalmat tettek, hogy azon a helyen, amely nevezetes lett összeölelkezésükről, templomot emelnek a SZŰZANYÁNAK. Egyben elrendelték, hogy ezt a napot a történtek emlékére minden évben zarándoklatokkal és vidám tánccal ünnepeljék meg a mondott templomnál. Ez így is lett. Az ideözönlő sokaság ugyanis, miután egy bizonyos időt a szent dolgokra áldozott, szinte diadalmámorban rohan a táncba, s abba sem hagyja késő estig.