Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

iből, oly módon és oly föltétel alatt, hogy mondott harmincadaink harmincadszedőinek útján a nádor nyugtájára (melyet majd készpénz helyett kap magyar királyi kamaránk pénztárában), éspedig negyedévenként a mondott fizetség negyedrésze elismertessék és hiánytalanul kifizettessék. Sőt elfogadjuk, eldöntjük és elhatározzuk, s a nádort magát biztosítjuk és megnyugtatjuk efelől, amiként Magyar Királyi Kamaránknak e sorokkal meghagyjuk és elrendeljük, hogy nevezett Magyar Királyságunk nádorát a fent részletezett huszonnégy ezer forintnyi összegről bármiféle késlekedés vagy nehézség nélkül, a mondott harmincadszedőkön keresztül, vagy ha ők nem megfelelőek, valaki más kamarai emberen keresztül kielégíteni legyen köteles. Ezen sorainknak erejével és tanúságával, melyeket titkos függőpecsétünkkel erősítettünk meg, amelyet mint Magyarország királya használunk. Kelt Sopron szabad királyi városunkban, augusztus 27-én, az Úr 1681. évében, római királyságunknak huszonharmadik, magyar és egyéb királyságaink huszonhatodik, cseh királyságunknak pedig huszonötödik évében. LIPÓT Gubasóczi János nyitrai püspök Maholányi János XIV. §. Nincs kétségünk afelől, hogy mindezt a megfelelő helyre illesztettük be; már csak azért is, mert úgy véljük, biztosabban lehet mások dicséretét zengeni, ha királyok oklevelei vonultatják fel a tanúk hosszú sorát, akik önmagukban feddhetetlenek ugyan, mégis könnyen kétségbe vonhatja szavukat az irigység. E kiváló férfiú egyéb ékességei — melyek ebben az oklevélben még nem lehettek benne — oly számosak és sokfélék, hogy azok elbeszéléséhez liviusi szózuhatag sem lenne elegendő. Mondtak neki magasztaló beszédet mások, méghozzá elég ékesszólóan; kicsinységünket (mely kicsinységgel pontosan tisztában vagyunk) Fraknó vette rá, hogy ne hagyjuk szó nélkül e minden szónoklatnál nagyobb héroszt. Ámbár úgy vélem, csak a legfelkészültebb történetírók vehetik számba tetteit, magasztalni pedig aligha képes bármely szónok, mégha ékesszólása határtalan is. Végül a kortól és a ragyogóan végzett munkától megfáradva 1713-ban, április kalendae-jának 7. napján

161 Kismartonban eltávozott az életből. 78 évet élt, s négy királynak, úgymint III. Ferdinándnak, Lipótnak, Józsefnek és III. Károlynak volt messze a legkedvesebb híve. Most pedig lássuk azokat a munkálatokat, melyeket eme várában bevégzett, avagy felépített. Ezek közé soroljuk a palota legfelső részét. Ezt apja, Miklós építette magasabbra, s bátyja, Lász-