Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

iből, oly módon és oly föltétel alatt, hogy mondott harminca­daink harmincadszedőinek útján a nádor nyugtájára (melyet majd készpénz helyett kap magyar királyi kamaránk pénztárá­ban), éspedig negyedévenként a mondott fizetség negyedrésze elismertessék és hiánytalanul kifizettessék. Sőt elfogadjuk, el­döntjük és elhatározzuk, s a nádort magát biztosítjuk és meg­nyugtatjuk efelől, amiként Magyar Királyi Kamaránknak e so­rokkal meghagyjuk és elrendeljük, hogy nevezett Magyar Királyságunk nádorát a fent részletezett huszonnégy ezer fo­rintnyi összegről bármiféle késlekedés vagy nehézség nélkül, a mondott harmincadszedőkön keresztül, vagy ha ők nem meg­felelőek, valaki más kamarai emberen keresztül kielégíteni le­gyen köteles. Ezen sorainknak erejével és tanúságával, melye­ket titkos függőpecsétünkkel erősítettünk meg, amelyet mint Magyarország királya használunk. Kelt Sopron szabad királyi városunkban, augusztus 27-én, az Úr 1681. évében, római ki­rályságunknak huszonharmadik, magyar és egyéb királysága­ink huszonhatodik, cseh királyságunknak pedig huszonötödik évében. LIPÓT Gubasóczi János nyitrai püspök Maholányi János XIV. §. Nincs kétségünk afelől, hogy mindezt a megfelelő helyre illesz­tettük be; már csak azért is, mert úgy véljük, biztosabban lehet mások dicséretét zengeni, ha királyok oklevelei vonultatják fel a tanúk hosszú sorát, akik önmagukban feddhetetlenek ugyan, mégis könnyen kétség­be vonhatja szavukat az irigység. E kiváló férfiú egyéb ékességei — me­lyek ebben az oklevélben még nem lehettek benne — oly számosak és sokfélék, hogy azok elbeszéléséhez liviusi szózuhatag sem lenne elegen­dő. Mondtak neki magasztaló beszédet mások, méghozzá elég ékesszó­lóan; kicsinységünket (mely kicsinységgel pontosan tisztában vagyunk) Fraknó vette rá, hogy ne hagyjuk szó nélkül e minden szónoklatnál na­gyobb héroszt. Ámbár úgy vélem, csak a legfelkészültebb történetírók vehetik számba tetteit, magasztalni pedig aligha képes bármely szónok, mégha ékesszólása határtalan is. Végül a kortól és a ragyogóan végzett munkától megfáradva 1713-ban, április kalendae-jának 7. napján 161 Kis­martonban eltávozott az életből. 78 évet élt, s négy királynak, úgymint III. Ferdinándnak, Lipótnak, Józsefnek és III. Károlynak volt messze a legkedvesebb híve. Most pedig lássuk azokat a munkálatokat, melye­ket eme várában bevégzett, avagy felépített. Ezek közé soroljuk a palo­ta legfelső részét. Ezt apja, Miklós építette magasabbra, s bátyja, Lász-

Next

/
Thumbnails
Contents