Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA
végzésében, tárgyalásában és elrendezésében is, melyek a közjó helyzetére, a haza nyugalmára és az említett felséges ausztriai házunk dicsőségére és felmagasztalására vonatkoztak, semmilyen munkát, fáradságot, gondot és költséget nem sajnált, nem törődött jövedelmeinek és javainak veszteségével, sem az életveszélylyel, hanem minden helyzetben becsesnek és kedvesnek bizonyult hőn szeretett elődeinknek és az egész fentebb mondott felséges ausztriai házunknak, továbbá nekünk és az országnak, amiként jelenleg is, ami csak erővel és jövedelemmel elérhető, semmilyen munkát, fáradságot és költséget nem sajnál a közjóért, a mi szolgálatunkért, édes hazájáért és a Szent Koronáért, sőt még a jövőben is minden remény szerint hasonló hűséges állhatatossággal, lelki nagysággal és buzgalommal fog hasonló vitézi és hűséges szolgálatokat nyújtani és áldozni; mert ami a mondott család őseit és ősatyáit illeti, ők már a harcias magyar nemzet bejövetele óta mindig serények és hűségesek voltak a királyokhoz, mint legkegyesebb uraikhoz, ahogy azt az ugyanazon családnál meglévő, a néhai fényességes II. András magyar király által a néhai Esterházy Mátyás, udvarnoka és rokona számára 1225 után kibocsátott kiváltságlevele világosan bizonyítja, melyből nyilvánvalóan kiderül az is, 149 hogy az előbb említett néhai Esterházy Mátyás atyja, tudniillik a nemes férfiú, hasonlóan Esterházy Imre Damiata városánál, amíg a mondott király ennek ostroma alkalmával ott időzött, magának a királynak a jelenlétében serény és állhatatos katonának mutatkozott a szaracénok ellen 1218-ban, és ekkor esett el dicsőségesen, nagy hírnevet hagyva ezáltal utódaira. Ez a néhai Imre tehát, mint ismeretes, a néhai Demeternek, a néhai Esterházy János édestestvérének a tia volt, továbbá a néhai Lajos unokája, akinek az atyja a néhai szintén Esterházy György volt, a fényességes Bélának, Magyarország királyának a hadvezére. Ennek a Györgynek a fivére a néhai Ferenc volt, aki atvja volt Pálnak, a Szent Benedek-rend Szűz Mária Mainhart hegyi apátjának, továbbá Lasiusnak,' 3 " az fent említett néhai György pedig fia volt Istvánnak, néhai Esterházy Mátyás és Zsigmond fivérének, aki királyát és urát megillető hűségét és odaadását halálával is tanúsította, továbbá István Lászlótól származott, András fiától, aki pedig a néhai Ferenc és Krisztina apáca fivére volt; Mihály pedig, András hajdani apja, igen bátor férfiú és hadvezér volt Szent László magyar király alatt, akinek ragyogó tetteiért ugyanezen király nemzetségi címert adományozott, mégpedig egy aranyszínű, koronával övezett, jobb lábában meztelen kardot tartó griffet. Az ő atyja, a néhai Lajos, amikor Salamon magyar király elfoglalta Belgrádot, a vár falára ugorva
