Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
TANULMÁNYOK - TÓTH GERGELY: A kézirati hagyomány
memorabilium, a singulis, qui residui sunt, Comitatibus, prompte et sine tergiuersatione Ipsi quantocyus submittantur 3 ''. 51 Bél Mátyás tehát az 1728-as kancelláriai leirattal végre kezébe kapott egy olyan szöveget, amelyre bátran hivatkozhatott azoknál a megyéknél, amelyek addig még nem segítettek az anyaggyűjtésben. Ezzel régi óhaja teljesült. Emiatt szerepel a szöveg elején a kivonat, ugyanis így akart hatni a tisztikarra, hogy minél hamarabb végezzék el munkájukat. E módszert nem csak itt alkalmazza: Csanád, illetve Békés vármegye egy-egy kéziratának az előzéklapján is olvasható az idézet. 52 így a következőket feltételezhetjük: Bél Mátyás, miután elolvasta a kancellária levelét, annak utasítására több megyének is elküldte a vonatkozó vármegyeleírást, s a további adatok szolgáltatására, illetve nyilván az addig leírtak felülvizsgálatára vonatkozó kérését a hivatal szavainak idézésével is nyomatékosította. Bél Mátyás 1729. április 25-én eljuttatja Sopron vármegye leírását Bécsbe. Elméletileg ekkorra a megyétől már vissza kellett érkeznie a megfelelő kiegészítéseknek, hiszen a kancellárián úgy fogalmaztak, hogy ennek még azelőtt kell végbemennie, mielőtt Bél Mátyás eljuttatja hozzájuk a munkáit („et antequam eaedem per memoratum A.uctorem, ad Regiam banc Cancellariam transmittantur"). Mivel az anyagnak a megyékhez való továbbítása értelemszerűen 1728. március 5-e után történt, a munkának alig több mint egy év alatt be kellett fejeződnie. Nem teszi egyszerűbbé a helyzetet az a levél sem, amelyben a szerző — sok évvel később, 1736. január 27-én — felküldi a helytartótanácsnak többek között Sopron vármegye leírását, azzal a kéréssel, hogy a hivatal továbbítsa a vármegyéknek felülvizsgálatra. 53 Eddigi ismereteink alapján így három eset lehetséges: 1. ) Sopron vármegye leírása kétszer is megfordult a vármegye vezetői előtt: először inkább adatszolgáltatás, kiegészítés és módosítás céljából, másodjára felülbírálat végett. 2. ) Bél Mátyás kézirata végül is nem jutott el 1728-ban a vármegyéhez, így 1729-ben úgy küldte el a kéziratot, hogy azt a megye elöljárói nem látták. 3.) Mintegy az előzőből következően: a szöveg 1728-ban eljutott a megyébe, csakhogy a vármegye vezetői valamilyen okból nem tekintették ekkor át a szöveget, ehelyett mások olvasták el és javították azt. A kérdés eldöntéséhez elsősorban a jelen kézirat kiegészítéseinek, javításainak vizsgálata nyújthat segítséget. Bár zömében Bél Mátyás kézírását mutatják, ez nem jelenti azt, hogy kizárólag őtőle is származnának. Számos példa van ugyanis arra Bél Mátyás levelezésében is, hogy a bírálók nem a kézirat margóján vagy bekötött lapon, hanem külön levélben írják le megjegyzéseiket, 54 s ezeket nyilván Bél Mátyás válogatta, illetve helyezte el a műben. A betoldások közül a tartalmi jellegűek a fontosak, nem pedig a stiláris javítások. Ami az előbbieket illeti, meglehetősen sokat lehet találni belőlük, több közöttük mó51 Ugyanott, az 1. sz. jegyzet, amely a király leiratát tartalmazza. 52 Békés és Csanád vármegyék leírásának egy-egy példányán (Békés vármegye: EFK Hist. I. p.; Csanád vármegye: EFK I list. I. u.). Békés vármegyéről: Szelestei 1984. 190. sz. 75. Kiadta: Krupa 1993.; Csanád vármegyéről: Szelestci 1984. 196. sz. 75. Kiadta: Zombon 1984. 53 Bél Mátyás a helytartótanácsnak. Pozsony, 1736. január 27. — Bél lev. 574. sz. 358-359. — A vármegye 1738-ban küldte el észrevételeit a helytartótanácsnak. 54 így jár el a kancellária minden esetben, amikor közli az egyes vármegyéken végrehajtandó javításokat, illetve a Hist. I. bbb b szerzője, aki ehhez a leíráshoz nyújtott bőségesen adatokat.
