Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
TANULMÁNYOK - TÓTH GERGELY: A kézirati hagyomány
s mivel ezt korábban nem említi, ezt tekinthetjük — fenntartásokkal — a terminus ante quem-nek. Ez az időhatár azonban bizonyosan akár évekkel is korábbra tehető az alábbiak meggondolásával. 1729. ápriks 25-én a szerző felküldte a kancekáriának Mosón, Sopron és Tolna vármegyék leírását, 34 és 1731-ben megkapta a választ, amely a végrehajtandó javításokat tartalmazta. 35 Sopron vármegye leírásával kapcsolatban a kanceUária első megjegyzése a következő: „Membro V n ". §. 5. N°. 2. In Descriptione fluuii Képese, post vtrumque Svakon, addi posset:penes oppidum Csepregh". A Hist. I. yy. kéziratban azonban a Repce folyó leírása még a ÍV. §. 5. sorszáma alatt szerepel, ráadásul Bél Mátyás ,^eminum S^akony"-t ír vtrumque S^akony helyett (f. 4 V ). Az időben ezután következő Hist. I. aaa-ban a javítás előtti szöveg még mindig a IV. §. 5. sorszáma alatt található, és a szerző ,geminum S^akony"-t ír, a Hist. I. yy. szövegének megfelelően (f. 7 V ). A kéziraton elvégezett korrekciók átrendezik a paragrafusokat, így a Repce bemutatása már az V. paragrafusba kerül, 36 és a ,^eminum S^akony" is át van javítva „vtrumque S%akony"-r&, ám lesatírozott régi sorszáma (V.) helyett még nem kapott újat — itt Bél Mátyás még láthatóan nem is akarta számozni az ebben a fejezetben szereplő folyókat. A Hist. I. xx. V. paragrafusában szerepel először a „Répcze" folyó mekett a „II." szám, de csak utólagos javításként (f. ll r ). A kanceUária leiratában hivatkozott számozás (arab számokkal: 5. §. 2.) tehát itt jelenik meg először. A kanceUária egy másik megjegyzése így hangzik: „In descriptione Ciuitatis Kissmartoniensis ponitur Monasterium Patris Franáscanorum ibidem per principem Palatinum Nico/aum Eszterházy conditum esse, cum tarnen Nico laus Eszterházy princeps non fuerit." A városleírás azon része, amelyre a cenzor hivatkozik, a Hist. I. aaa-ban még eképpen olvasható: „Condidit earn [sc. Aedem Sacram Patrum Franciscanorum] pientissimus, dum viueret, Prorex, Nicolaus Eszterházy de Galantha". 2,1 Itt még tehát nem esik szó arról, hogy Eszterházy Miklós herceg lett volna. Ez csak a Hist. I. xx.. javításában tűnik fel: „ Condidit earn pientissimus, dum viueret, Prorex, Princeps Palatínus, Nicolaus Eszterházy de Galantha."^ Mindez azt bizonyítja, hogy a Hist. I. xx. módosított formájában a kanceUáriához 1729 ápriksában felküldött változat (nagy valószínűséggel a Hist. I. uu.) közveden elődje volt, vagyis az erről készült tisztázatot olvashatták a cenzorok. Nem valószínű ugyanis, hogy Bél Mátyás egy javított példányt (Hist. I. xx.) szánt volna bírálatra. Esetleg fölvethető, hogy az előző változatból készített és a Hist. I. uu. alapszövegével megegyező (de számunkra ismeretien) másolat szolgált a kancekáriának szánt példányul. Mindenesetre a Hist. I. uu. volt az a változat, amelybe Bél Mátyás átvezette (utólagos javításként) a kanceUária utasításait (pl. az idézett szöveghelyből a penes oppidum Csepregh adatot, f. 5 V ). Ha azonban a Hist. I. yy. és a föltételezhetően a kancelláriának küldött Hist. I. uu. (rnindenesetre a Hist. I. xx. tisztázata) létrejötte között két kézkat is elkészült (Hist. I. aaa., 34 Bél Mátyás a magyar udavari kancelláriának. Pozsony, 1729. ápriks 25. — Bél lev. 378. sz. 206. 35 A magyar udvari kancellária Bél Mátyásnak. Bécs, 1731. ápriks 17. — Bél. lev. 405. sz. 221-225. Ezekről a dokumentumokról alább bővebben szólunk. 36 Helyesebben a „IV b "-be, ugyanis Bél tévedésből „§. V." helyett újra „§. IV."-et írt. 37 Hist. I. aaa. Pars Speciaks. Sectio II. Kismartonium. §. IV. f. 54 v . 38 Hist. I. xx. Pars Speciaks. Sectio II. Kismartonium. §. IV. f. 63 e .
