Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

KINCSES KATALIN MÁRIA: Tárgyi jegyzetek

139 Nem Pannónia területén. Kr. u. 370 után a mai Ukrajna nyugati részén található keleti gót államot a középés/vagy belső-ázsiai eredetű török (vagy mongol) nyelvű lovasnomád hunok megdöntötték. 401-410 között elfoglalták az Alföldet, Attila halála (453) után birodalmuk felbomlott. 140 456-ban Pannónia a keleti gótok uralma alá került, akik 471 után a Kelet-Római Birodalom felé vonultak. I Ielyükre ekkor a gepidák kerültek, majd a longobárdok 546—547-ben a (délnyugati rész kivételével) tömegesen megszállták a mai Dunántúlt és Burgenlandot. 547-ben a Bizánccal kötött katonai szövetség fejében Pannónia déli és Noricum keleti részeit is megkapták. tíaksai/Bakschai Ábrahám: „Chronologia de regibus Hungaricis"című műve Bonfini históriájához csatolva, függelékként jelent meg. Basilcac [Basel], 1568, braneofurti |brankfurt], 1581. — Cat. Lib. I. B 15. sz. 197. Nadánii Florus Hungari eus: Nadányi János: Florus Hungaricus című történeti műve. Amszterdam, 1664. Bonfini, I. dec. 2. könyve a hunok előtt a gótokról szól, a longobárdokat nem említi. — RUD I. 39—64.; Kulcsár 1995. 46-70. 141 A (szkíták), hunok, avarok, (valamint a magyarok) azonosítása téves. Itt Bonfini (Jordanes nyomán kialakított) álláspontját olvashatjuk, mely szerint „...a magyarság története eddig háromszor emelkedett csúcsra, először a hunok, másodszor az avarok, harmadszor a magyarok neve alatt". — Kulcsár 1995. 1070. Az avarok uralmukat a Kárpát-medencében 568 után szilárdították meg. Államuk Nag)- Károly 791. és 796. évi hadjáratainak eredményeképpen szűnt meg. —L'omka 1983. 124—169. E munkálatok III. kötete: Notifia, III. kötet. 142 A szkíta kultúra emlékei a Kr. e. VII—

III. századból származnak a Fekete-tenger északi partvidékéről, a Dnyeper folyótól keletre és nyugatra cső területről. -Jelen forrásban a mai Ukrajna területéről van szó. A visszatérési jog a Bonfini által leírt hun-avar-magyar népazonosság elvére utal, lásd az előző jegyzetet! 143 Lásd a 141. sz. jegyzetet! 144 A magyarok megtelepedéséről: Veszclka 1934.; Mollay 1956/1. 37, 69. 145 A kérdés irodalma: Polány 1937. 330-434. 146 Cluverus: Klüver, Philipp: „Introductio in universamgeographicam tam veterem quam novam". II. n, 1619. 147 Tacitus: Germania. Kiadása: Lugduni Batauor(um) [Leiden], 1619. —

Notifia, I. 45 sk. alapján. — E helyen (28, 3.) craviscusoknak/araviscusoknak nevezi őket. Megállapítása máig vitatott: Kárpát-medencébe vándorlásuk nem bizonyított, ám lehetőségét sem lehet kizárni. — Mócsy - Fitz 1990. 29. — Ujabb álláspont: az eraviscusok a Fertő környékén a velük rokon bójokkal éltek. — Fitz 1999. 32-35. 148 Osusok: valószínűleg obiusok. A germán népcsoport tagjai, (a longobárdokkal) együtt Kr. u. 165—167 között más germán népcsoportok betörését irányították Pannónia területére. A középkori német betelepülés nem hozható kapcsolatba a századokkal korábban itt élő germán népcsoportok ittlétével. — Részletcsen: Mollay 1956/1. 42. 149 Tacitus: Germania. 43,1. 150 Hient^ek — hiencek/heancok: a Soprontól déke élő, Vas és Sopron vármegyei németség összefoglaló neve. Nyelvi dialektusuk jelentősen eltér a térség többi német lakójáétól. A tauriscusok az Alpok keleti vidékéről származó kelta néptörzs tagjai. Az Itáliába a Kr. c. I. században be-betörő bojok szövetségesei voltak a rómaiak ellenében. — Fitz 1999. 10—12, 32—35. 151 Llorvátok: déli szláv népcsoport, eredetüket tekintve nincs közük a vandálokhoz. A horvát népcség betelepülése a törökök előrenyomulása miatt következett be a XVI. században, 1584-ig zajlott. — Gcosits 1986. 3-31. 152 Vendek alatt a germán népcsoporthoz tartozó népek az összes szláv népelemet értették. A VII. század elején Pannónia nyugati szélén éltek az avarok fennhatósága alatt. 623 körül elszakadtak az avaroktól, önállóságuk 658-ig tartott. Schönleben munkájáról lásd a 136. sz. jegyzetet! Valvasor, Johannes Weichard Freiherr: „Die Ehre Deß Herfzpgthums Crain...". 1-4. kötet. l^eybach—Nürnberg, 1689. Jelen idézet: 1 kötet, V. könyv, 13. fejezet, 196. — Ismertette: Evans 1986. 442. 153 Szlavónia török fennhatóság alá kerülése az 1526. évi mohácsi csatavesztés előtt, a magyar védelmi vonal legnagyobb erősségének, Nándorfehérvárnak 1521. augusztus 21-én bekövetkezett elvesztése után vált véglegessé. 154 Zrínyi Miklós szigetvári főkapitány 1566. szeptember 8-án esett el a várat védelmezve. 155 A jegyzetben: a Notifia I. és II. kötetében, az idézett helyeken.