Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

KINCSES KATALIN MÁRIA: Tárgyi jegyzetek

Jlosr. azonosíthatatlan település. Scbarfenek: Sárfenék a Lajta jobb partján található település, a folyó középkori elnevezéséről (Sár) kapta nevét. Ausztria területén található, Magyarországhoz a XVII. századig tartozott. — MTI I 68. A Lajta folyó, németül Leitha, másik magyar neve Sár(víz) a középkortól, Ausztria és Magyarország határfolyója, a XVIII. században Sopron és Mosón vármegyék területén folyt. Mosonmagyaróvárnál torkollik a Mosoni-Dunába. — Ortvay 1882. I. 472-473. — Két forrás folyója, a Schwarza és a Pittcn az Alpok északkeleti láncában, a Semmeringtől északra és délre ered. Bécsújhelytől délre a két folyó egyesül, ekkortól viseli a Leitha/Lajta nevet. Valóban a Lajta-hegységgel párhuzamosan folyik északnyugati irányban, Rohrau ausztriai településig. — Szádeczky-Kardoss 1937/1. 27-31.; Szádeczky-Kardoss 1937/3. 50-54.; Adám-Marosi 1975. 114-115. Mind a német eredetű Lajta, mind pedig a másik magyar név, a Sár folyónéwé válása azonos szemléleten alapul, a két szó etimológiája a folyó agyagos, iszapos, sáros voltára vezethető vissza. — Kiss 1988. II. 9. Mellékfolyóiról lásd az V. paragrafust! A térség lakosairól lásd a Politikai rész II—IV. paragrafusát! A Fcrtőmelléki-dombság. A Lajta-hegység az Északnyugati-Kárpátok ún. külső kristályos vonulatának déli részén húzódik, a Rozáliaés I Iainburgi-hcgység szomszédságában, a Dunától délre. — Kárpáti 1956. 281-307.; Marosi — Sárfalvi 1975. 269. Milicbdotf. Müllendorf, magyarul Szárazvám: kényes 1851. III. 123.; Kállay 1978. 48.; Kiss 1988. II. 526.; M'l'I I 42. Hornstein, magyarul Szarvkő: Fényes 1851. IV. 68.; Kállay 1978. 16.; Kiss 1988. II. 528. Geschies: Gschiess, magyarul Sérc: MTI I 32. Sarrod, németül Schrollen: Fényes 1851. IV. 15.; Soós 1937. 277.; Élő 1937.; Kállay 1978. 20., 65.; Mikó 1992. 333-334. Columella: De re rustica. A 12 kötetes mű Kr. u. 62 után keletkezett. A kiadásra való hivatkozás pontos: Lipcse, 1735. Vergilius: Georgica. (Fordította Lakatos István.) A XVI-XVIIII. században gyűjteményes Vcrgilius-kiadásokban (Opera címmel) jelent meg. — Cat. Lib. III. V 135-159. sz. 2528-2531. Az Arany-hegy nevű szőlő föld Sopron város határában található, a Fertő partján. yYltalában a jó bort termő szőlőhegyek kapták ezt az elnevezést a XVI-XIX. században. — Kiss 1988. I. 110. Rusztot keletről a Fertő, többi oldaláról szőlőföldek határolták. Siein(er): soproni dűlőnév. — Házi 1939. 27., 100., 107., 163, 220., 223, 226, 291. Klaus(ner): soproni dűlőnév. — Házi 1939. 36, 107, 113, 152, 203, 217, 264. Steinbaus(s)en/Stein Berg: a Kópházától északra található magaslat. — Ruhmann 1990. 47. A Sopron környéki dűlők felsorolása: Mollay 1993. (Bevezetés. XIX-XXX.) A falcrnumi bor Campania északnyugati vidékének bora. Csapod: Fényes 1851. I. 199.; Kállay 1978. 48.; Mikó 1992. 347-354.; Katona 1993/1. 50-57.; Katona 1993/2. 220-231.; Katona 1996. 43-56. Az Iván-erdő a Soprontól délre eső erdőséget jelentette a XVIII. században, az ún. Alsó-Nagyerdő része volt. (Nevét Iván településről kapta). Még a XIX. században is a legnagyobb kiterjedésű erdőrész Sopron vármegyében. — Fényes 1851. II. 140.; Mikó 1969. 312-314.; Mikó 1973.; Kállay 1978. 65. Lásd a IV. paragrafusban! Nagylózs, németül loosing településnek nem volt vára, ám egyemeletes kastélya még a XIX. században is jó állapotban állott. — Fényes 1851. III. 43.; Soós 1937. 274.; Mikó 1961. 164-165.; Kállay 1978. 65.; Mikó 1978. 69-77.; Mollay 1981. 237.; Mikó 1984. 48-62.; Kiss 1988. II. 199.; Mikó 1989. 231-243.; MTH 74.; Gömöri 1997. 247-251. Tudelswald, magyarul Dudlesz-crdő: a Soprontól északra található erdőség neve, a középkorté>l a város tulajdonában volt. — Csapody 1963.; Kolossváry 1975. vonatkozó részek.; Frank 2001. 149-162. Siegendorf, magyarul Cinfalva: Kállay 1978. 64.; M'l'I I 28. Lacus Peiso: itt a Fertő. — Mócsy — Fitz 1990. 13. — Magyar neve finnugor eredetű, sekély vizű tavat, iszapos, agyagos, sáros helyet jelentő, hajdan köznévi szóból származik. — MNL II. 148-149. Jois falu vag)' Nyulas: Fényes 1851. III. 156.