Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
can foglaltak helyet a Somogyi-ház 220 tágas ebédlőjében, míg a másik asztaltársaság vendégeinek száma meghaladta az ötvenet — hogy a herceg familiárisairól, akik közül öt távol, az ebédlő mögött egy külön fűtött szobában telepedett le, ne is beszéljünk. Száznégy főtt és sült tálat hoztak az első fogásnál, százhatot a másodiknál, és végül harminchatot a harmadiknál. Ha ezek számát összeadjuk, akkor kétszáznegyvenhat tál jön ki, nem számítva a csemegéket és a cukortigurákat. Ez az igazán fenséges lakoma nagy vidámság mekett zajlott és mindenki rendkívül meg volt elégedve vele: egyeseknek Bacchus, míg másoknak az énekesek kitűnő muzsikája fokozta a jókedvét. S nemcsak a vendégek részesültek ezekben az élvezetekben. A lakomának helyet adó ház elé összezsúfolódott tömeg részére két óriási hordó ontotta az erre az alkalomra készített csöveken keresztül a fehér- és a vörösbort, de csak időközönként, hogy ez az ünnepi látványosság tovább tartson. Am a lakoma kekős közepén a herceg búcsút mondott a lakomázóknak, s miután üdvözölte a főrangúak feleségeit — akiknek külön terítettek meg a szomszéd házban —, még aznap este gyorskocsival visszautazott Bécsbe. Végül, miután leszedték az asztalokat, a herceg parancsára táncmulatságot rendeztek Schkson házában. 221 így hát akiknek még nem akart lecsukódni a szemük, vagy nem nehezedett el a lábuk (ahogy ez a mértéktelen mulatozóknál lenni szokott), oda távoztak, míg akik beteltek az élvezetekkel, hazatértek. Ily módon ment végbe ez a beiktatás. XIV. §. Hajdan a főispánok ám össze volt vonva a soproni : avagy kapitánysággal II. Ulászló erre vonatkozó oklevele A fentiekből az olvasó következtethet arra is, hogy Magyarország egyéb megyéiben hogyan szoktak lezajlani a főispánok beiktatásának eme ünnepségei. Hajdan, amikor az Ausztria ekeni háborúk idején Magyarországnak ezt a határvidékét időről időre támadások érték, a főispánok önmagában is jeles méltósága egyesítve volt Sopron város katonai elöljáróságával. 222 Ez véleményem szerint akkor szűnt meg, miután a két szomszédos nép között megszüárdult a béke, s a kkályság Ausztria főhercegeke szákt és ezzel elmúlt a háborútól való félelem. Ezt II. Ulászló okmányaiból tudtam meg, melyek szerint a súlyos pénzhiányban szenvedő király e méltóságot zálogba adta 223 nagyságos nagypalugyai Platthy Györgynek. Az oklevelet teljes egészében közlöm, mivel most kezemben van az ősi pergamen, amit „authentikusnak" neveznek, és mert reményeim szerint az alábbiak némüeg megvüágítják a soproniak viselt dolgait. 224 így szól tehát: „Ml, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya, emlékezetül adjuk, jelen sorokkal tudomására hozva mindenkinek, akit illet, hogy mivel a mi hívünk, nagyságos S árkán Ambrus, a mi pozsonyi ispánunk, 22 ^ a megyeispáni tisztséget és a mi Sopron városunk kapitányságát, amelyeket mi korábban kegyelmes és nagyságos néhai Wythmüli Benesius bárónak, s következéskép-
